A hosszú tél után már mindenki várja a tavaszt és ennek első hírnökét, a hóvirágot. Az egyik legismertebb vadvirágunk, amely nem csak a kertekbe „lopódzott be”. Ott van az óvodákban, ahol sok gyereknek a jele, az iskolákban, a számtan munkafüzetekben, a női magazinok aktuális számaiban. A kiránduló, vagy csak az erdőben sétáló ember hálásan ismeri fel a tavaszodó erdőben, és nem zavarodik össze a felismerésben, mint később a kora nyári rétek virágait szemlélve.

A hóvirág sarjhagymákkal dúsan benövi az erdő talaját, ezekkel remekül szaporodik és besűrűsödve képes olyan tömör virágszőnyeget alkotni, hogy lépni is alig lehet tőle a Nagy-Hideg-hegyen vagy a Csóványos körül.  

A virágzás után elfeledjük ezt a szerény szépséget, pedig a növény tovább él. A beporzott, megtermékenyült virágot néhány hét múlva egy-másfél cm hosszú, zöld, nyújtott  gömb alakú toktermés követi a vékony száron, leginkább egy zöldborsó szemre hasonlít. A beérő magokat a hangyák is elhurcolják, ha azokat egy árnyas erdőszélen hagyják el, akkor kedvező körülmények között  új növények  fejlődése indulhat meg.    

Itt, a Börzsöny déli részén, a Szén patak völgyében hogyan alakult a védett hóvirág sorsa az átalakuló tájban az utóbbi évtizedekben?

Az erdei réteken évszázadokon át megbecsült és értékes szénát termeltek. Tavasszal elgereblyézték a vakondtúrásokat, majd aratás előtt kaszáltak először dús füvet, Jó csapadékos esztendőben, nyár végén újra lekaszálták a sarjút. Minden négyzetmétert számon tartottak, mert értéke volt. A télre úgy készültek a parasztgazdaságok, hogy a tehén, vagy ló minden lábára egy szekér szénát számolva készítették be a takarmányt. E használatnak köszönhetően a gazdálkodáshoz alkalmazkodó növényekből egy fajokban gazdag réti növénytársulás alakult ki és maradt fenn évszázadokon át.

Az eltelt évtizedekben eltűnt az udvarokból a ló, majd a tehén és a réteket kézzel kaszáló emberek is kiköltöztek a temetőkbe. A virágos réteken lassan eluralkodott néhány agresszív fűféle, majd megjelentek a tüskés cserjék: galagonya, vadrózsa, kökény. A szajkók által a környező hegyoldalak tölgyeseiből elrejtett makkokból, a vaddisznótúrásokba lehullott mezei juhar, gyertyán és éger magokból először alig észrevehető szerény fácskák nőnek, majd évről évre nyúlnak az ég felé és közben terebélyesedik az árnyékuk. Az egykori rét lágyszárú növényei fokozatosan odébb húzódnak, majd lassan eltűnnek, helyükön az árnyékos erdőhöz alkalmazkodó fajok jelennek meg. Az árnyékos csendben a hangyák által odahurcolt magokból először csak néhány félénk hóvirág sarjad, majd évről–évre egyre több és több emeli a fejét. A hóvirág a réti növények nyüzsgését, konkurenciáját nem kedveli, az ő világa az árnyas erdők szegélye és így az átalakuló völgy számára kiváló terep a hódításra.      

A növény terjedését az elmúlt évek (1999, 2010) árvizei is segítették, amint a hagymákat és magokat  elsodorták, lejjebb görgették és az új helyükön beiszapolták.   

A vadon élő hóvirág a 23/2005 (VIII. 31.) KvVM rendelet értelmében a természetvédelmi szempontból jelentős
növényfajok közé került, egy tő (ez lehet maga a virág, de a hagyma is) természetvédelmi értéke 10.000 forint.

/Bezeczky Árpád, természetvédelmi őr/

/fotók: Tarjányi Nikolett, Potyó Imre/