Július második hetében zárult le az Állatorvostudományi Egyetem biológus hallgatóinak nyári gyakorlata. Az öt napos állatrendszertani terepgyakorlat alatt a csoport tagjai a Hiúz-Házban szálltak meg, ahonnan naponta indultak csillagtúra-szerűen a környék felfedezésére. Árnyas patakvölgyekben, melegkedvelő tölgyesekben és kaszálóréteken folyt a terepmunka, ami alatt számos, a Börzsönyre jellemző állatfajjal találkozhattak az egyetemi diákok.
A gyakorlat kezdetén szinte még meg sem kaptuk az első szúnyogcsipéseket, máris egy mocsári teknős (Emys orbicularis) és egy kíváncsi kuszma (Anguis fragilis) pózolt kameráink előtt. A Nagy Vasfazék-patak és a Szén-patak élővilága mesés változatossággal kényeztette el a terepgyakorlat résztvevőit. Már az első mintavételezéskor színpompás fürge csellékkel (Phoxinus phoxinus) és a kövek alatt rejtőzködő kövi rákokkal (Austropotamobius torrentium) találkoztunk.
Mocsári teknős (Emys orbicularis)
Fürge cselle (Phoxinus phoxinus)
Kövi rák (Austropotamobius torrentium)
Az első esti fénycsapdás rovargyűjtést ugyan félbeszakította a viharos erejű szél, de a kifeszített gyűjtőlepedőre így is érkezett néhány érdekes bogárfaj, mint például a tarka csuklyásszú (Lichenophanes varius). Az éjszaka további részében a közeli völgyben keresgéltünk, ahol rengeteg, már kiszínesedett foltos szalamandralárva (Salamandra salamandra) várt ránk patakban.
Tarka csuklyásszú (Lichenophanes varius)
Foltos szalamandralárva (Salamandra salamandra)
A másnapi túra során közel 400 méteres szintkülönbséget küzdöttünk le a Csóványos felé haladva. A kora reggel hűvös időjárása fokozatosan váltott át egy igazi nyári napba, az egyre melegedő idő pedig előcsalta a környék hüllőit. Erdei sikló (Zamenis longissimus) és fürge gyík (Lacerta agilis) fényképével gazdagítottuk virtuális gyűjteményünket. Útközben farakásokon és a turistaút mentén cincéreket kerestünk, és hála a környék fajgazdagságának, összesen 20 fajt figyelhettünk meg. A hazai virágbogarak nyolc fajával is találkoztunk a túra és a későbbi napok során. Szerencsések voltunk, hiszen az erdő lombkoronaszintjén repkedő bogárfajok ritkán kerülnek szem elé.
Erdei sikló (Zamenis longissimus)
1: nyolcpettyes virágbogár (Gnorimus variabilis), 2: hegyi virágbogár (G. nobilis), 3: aranyos virágbogár (Cetonia aurata), 4: smaragdzöld virágbogár (Protaetia affinis), 5: pompás virágbogár (P. aeruginosa), 6: olajzöld virágbogár (P. cuprea), 7: rezes virágbogár (P. fieberi) és 8: márványos virágbogár (P. lugubris).
A kimerítő túra végén a tanulók talaj-és avarmintákat vettek, a rostátumot hazavittük, és azt délután átvizsgálva apró gerincteleneket válogattunk ki belőle. Százlábúak, kaszáspókok, álskorpiók és mozdulatlanul rejtőzködő ormányosbogarak kerültek elő a törmelékből. A bozontos ormányos (Trachodes hispidus) leginkább egy földrögre hasonlít, amíg meg nem mozdul.
Bozontos ormányos (Trachodes hispidus)
A következő nap a lepkékről szólt, melyhez a Magyar Természettudományi Múzeum szakembere sietett segítségünkre. A délelőtt folyamán begyűjtött nappali lepkéket délután kipreparáltuk és meghatároztuk, majd az esti lámpás és csalétkes gyűjtésre készültünk fel. Éjjel tizenegy körül beindult a repülés, több tucat lepke érkezett a fényre. Leglátványosabbak közülük talán a hatalmas szenderek voltak, melyek közül hat fajjal találkoztunk, egy volt közülük a folyófűszender (Agrius convolvuli). A lepedő mellől néha elsétáltunk a naplementekor kifeszített csalétkekhez, melyekről néhány bagolylepkét gyűjthettünk. A csalétkektől visszafelé „ránéztünk” a közeli patakvölgy korhadó farönkjeire, és a fejlámpák fényében olyan bogarat láthattunk, amikkel nem sok hazai szakember találkozott eddig a Börzsöny erdeiben. A Natura 2000-es jelölőfaj, a kerekvállú állasbogár (Rhysodes sulcatus) eddig egyetlen alkalommal került elő a hegységből, így mostani megtalálása kisebb szenzáció. Új előfordulási adata értékes információ természetvédelem számára. A túrák során további „naturás” fajokkal is találkoztunk, ezek a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és a havasi cincér (Rosalia alpina) voltak. Az éjjel gyűjtött lepkéket másnap dolgoztuk fel, és a határozás után kiderült, bő 50 faj tisztelt meg minket az éjszaka gyűjtés során.
Folyófűszender (Agrius convolvuli)
Kerekvállú állasbogár (Rhysodes sulcatus)
Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és havasi cincér (Rosalia alpina)
A délután további részében hazai csigakutatók mutatták be az erdei avarban és a patakparton előforduló apró csigafajok gyűjtésének mikéntjét. Házatlancsigák határozása és gombostűfejnyi csigaházak átválogatása tette próbára a hallgatók éles szemeit.
Az utolsó napon végre nappali fénynél is volt szerencsénk kövi csíkokkal (Barbatula barbatula) találkozni. A gyakorlat lezárásaként a kipreparált bogáranyagot gyűjteménybe rendeztük, így a következő évfolyamot már egy jól határozott, összehasonlító anyag fogja segíteni a terepi munkában.
Kövi csík (Barbatula barbatula)
Öt fárasztó és tartalmas terepi nap után lezárult az idei állatrendszertani terepgyakorlat. A hallgatók több száz olyan állatfajjal találkozhattak az itt töltött idő során, amit feltehetően soha nem láttak ezelőtt, valamint megismerhették a különféle gyűjtőmódszereket is. Megtanultak preparálni és gyűjteményt berendezni, valamint a határozás bonyolult metódusába is belekóstolhattak.
Németh Tamás
Magyar Természettudományi Múzeum
