Több hete nem láttuk a Napot. A hegy lábánál is lehangoló az időjárás: a nyirkos, párás levegő hőmérséklete 1-2°C, a látótávolság csupán néhány kilométer, a hegyvonulatok pedig eltűnnek a homogén szürke felhőzetben. A legtöbb kiránduló nagyon meggondolja, hogy egyáltalán útnak induljon-e ebben az álmosító, sokat nem ígérő időben. Mégis vágjunk bele, ugyanis néhány száz méterrel magasabban hirtelen fog megváltozni a táj. Elérjük a ködfelhőt, amely – ahogy haladunk felfelé – egyre sűrűbbé és fagyosabbá változik. A mélyhűtőben mindent vastagon burkol a zúzmara, a hatalmas bükkfák fehéren csipkézett öltözetükben borzonganak, időnként szikrázó jégszilánkokat rázva le magukról. Menjünk tovább, meredeken. Egyszer csak ritkul a köd és nyílik a felhőzet, halványan átszűrődik a napkorong. Kékül az égbolt, majd hirtelen napsütésben vakít a zúzmarás erdő. A hidegpárna határán ballagunk. Tovább haladva leolvad a táj és tavaszi szellő mozog, ekkor már a felhők felett járunk, 900 méter magasságban. Itt a levegő rendkívül tiszta, extrém szárazságú (a relatív nedvesség akár 3%-ra is csökkenhet), a látási viszonyok páratlanok, így akár a 150 km-nél távolabbi hegyek is kontrasztosan rajzolódnak ki a horizonton. A panoráma ebben a sajátos időjárási helyzetben a legkülönlegesebb és a legszebb is egyben.

Az ún. hidegpárna jelenség a téli hónapokban, nyugodt, anticiklonális időjárási körülmények között (leszálló légmozgások mellett) alakul ki, ami gyakran párás, borongós, szürke napokat okoz itt a Kárpát-medencében. A magasban melegedés zajlik, a medence alját pedig nyirkos hideg légtömeg tölti meg, ugyanakkor a rétegfelhőzet felett legtöbbször derült, napos az idő, és a hőmérséklet jóval magasabb az alacsonyabban fekvő tájakénál (hőmérsékleti inverzió jön létre). Érdemes ilyenkor feltúrázni hegyeinkre, ugyanis ezek a ködpárnás, gyakran erős légszennyezettséggel járó helyzetek több mint egy hétig is meghatározhatják odalent időjárásunkat (amiben csak egy erősebb front hozhat változást), azonban a gomolygó, fagyos felhőtengerből, mint szigetek bukkannak ki a magasba nyúló napfürdőző hegygerincek és csúcsok.

A hőmérséklet rendkívül gyorsan változik vertikálisan: talajközelben néhány fok, a rendszerint 400-900 méter közt megülő sűrű ködfelhőben pedig extravastag zúzmara, és körülbelül -10°C uralkodik. Kiérve a felhőből akár néhány tíz méter alatt 10-15°C fokot is ugorhat a hőmérséklet. Mintha egy fagyasztóból másznánk elő.

A hidegpárna felső határán bámulatosan fehér világba érkezünk. Itt már éppen süt a Nap, de még közel van a fagyos rétegfelhő is. A zúzmara folyamatosan rakódik rá a fák törzseire és ágaira, miközben a talajon is tűkristályok milliói halmozódnak fel.

Fagyzug. Az anticiklonban stabilan kiépült hidegpárna napszakosan enyhe vertikális mozgást végez: éjjelente rendszerint lejjebb vándorol, majd napközben újra elkezd megemelkedni a felszín – nappali besugárzásból származó – gyenge hőjének köszönhetően. Közben láthatóvá válnak a zúzmarás gerincek és völgyek (Börzsöny, Csóványos).

Érdekes ornitológiai megfigyelés koronázta a naplementében hullámzó hidegpárnajelenséget: egy pontként látszó sirály szállingózott a felhők felett a Magas-Börzsöny csúcsainál. Vajon merre tartott és mit érzékelt a felhőtenger felett repülve?

A rétegfelhőzet hiába zárt, éjszaka mégis világít a nagyobb városok alulról érkező fényárában. A távolban Budapest, a kép előterében pedig Vác fényei festenek.

/Potyó Imre/