A naptár ugyan téli hónapokat mutat, de ebből keveset érzünk. Azonban ahogy Szokolyát elhagyva közeledünk Királyrét felé a bal oldali horizonton egy méltóságteljes hegy vonja magára a tekintetünket. A tetején fehér koronával, az Inóc.

Általános iskolai fizikaórákon megtanult és elfeledett tudás, hogy a hegyeken felfelé kapaszkodva a tengerszint feletti magasságot mérve 100 m-enkénti emelkedéssel párhuzamosan fél fokot csökken a hőmérséklet. A Börzsöny lábánál elterülő falvakban mostanság +2-3 fokot mérünk, de a Nagy-Inóc több mint 800 m magasan elterülő tetején éjszakánként jócskán fagypont alá csökken a hőmérséklet. A ködből, felhőkből vagy csak a párás szelekből a gerincen álló kőrisek ágaira dér és zúzmara csipke rakódik, ami a reggeli napsütésben sokáig fehéren szikrázik, ragyog.

A környező falvakban szlovák nyelven beszélő lakók ezért Inócnak azaz magyarul deresnek-zúzmarásnak nevezték ezt a komor hatalmas hegyet.
A felvidéken még számos Inóc-Inovec helynevet találunk hasonló geográfiai és meteorológiai jelenségek szláv eredetű elnevezésére.
/Bezeczky Árpád, természetvédelmi őr/