A nappalok rövidülnek, a hajnalok egyre hidegebbek, késő délután pedig már szinte sötét van. Ezek a barátságtalan körülmények azonban nem csak nekünk okoznak kellemetlenséget, a kisebb és nagyobb tollas lényeknek is meggyűlik a baja a zord időszakkal.
A képre kattintva megnyílik a galéria.
A vonuló, költöző madaraink már hetekkel, hónapokkal ezelőtt útra keltek a melegebb területek felé (pl. sárgarigó, gyurgyalag, fecskék), az északról érkezők pedig már ideértek (pl. csízek, süvöltők). A fekete rigók és a vörösbegyek pedig mintha el sem mentek volna… a hazai állományaik (az északiakkal egyetemben) ugyanis vonulók, a mieink a telet a mediterrán területeken töltik, míg az északiak nálunk telelnek, így szinte észrevétlenül cserélődnek ki körülöttünk. Kivétel ez alól a városi fekete rigó egyedek legnagyobb része, ők ugyanis elvesztették vonulási hajlamukat és a bő táplálékkínálatnak köszönhetően áttelelnek.
A vörösbegy fő tápláléka rovarok és csigák, de a tél beköszöntével bogyókra és gyümölcsökre váltanak. (fotó: Potyó Imre)
A maradóknak – közel 50 faj fordulhat meg téli etetőinken – mi is segíthetünk túlélni a hideg, táplálékszegény időszakot. A nagy fagyok ebben az évben még váratnak magukra, így a napokban sem késő elkezdeni az egészen áprilisig (tartósan fagymentes időszak végéig) tartó szezont. Ha belevágunk a madarak etetésébe, a következőkre mindenképp figyeljünk:
Alapvető fontosságú, hogy olyan helyre helyezzük az etetőt, ahol a ragadozók (jelen esetben főleg a házimacska) nem érheti el azt.
Nélkülözhetetlen a rendszeresség, azaz ha elkezdtük a körülöttünk tanyázó madarak etetését, ne hagyjuk azt hirtelen abba. Ez rendkívül fontos, hisz etetőnkre járó apró – sokszor csupán 5-10 grammos - énekesnek csupán annyi tartaléka van, ami csak az épp előtte álló éjszaka túléléséhez elegendő, így nagy eséllyel végzetes lehet számára, ha nem talál eleséget a már megszokott helyen.
A táplálékok három nagy csoportra oszthatók: olajos magvak, állati zsiradék és gyümölcsök. A legfontosabb téli étek tollas vendégeinknek az egyszerű, nem sózott, nem pirított, fekete színű ipari szotyola, amibe keverhetünk apró magvakat (pl. cirok, len, köles, muhar vagy akár „papagáj” magkeverék) is, esetleg kínálhatunk diót, mogyorót (de mindig sótlanul). Ezen kívül fontos energiaforrás a sótlan szalonna, faggyú, vaj vagy a készen kapható ún. cinkegolyó. Ezeken kívül etethetünk főtt tésztával, főtt rizzsel és főtt zöldségekkel is. A gyümölcsöket (pl. almát, körtét, szőlőt) kitűzhetjük egy közeli bokor ágaira, a madarak ezt is szívesen elfogyasztják. Nagyon fontos azonban, hogy kerüljük a kenyeret, popcornt, chipset, nyers tésztát, sózott szalonnát, sózott magvakat valamint a csontkukacot.
A függesztett etetőkön kívül etethetünk talajon is, hisz jó pár faj sokkal szívesebben használja ezeket a lehetőségeket. De kert híján az ablakpárkányra is kihelyezhetünk etetőt. A fentebbieken kívül kínáljunk vizet is a tollasoknak, de figyeljünk a fagyos időszakban a jég feltörése is.
Ha a fentieket gondosan betartjuk, nem csak sokat segítünk hanem – és nem mellékesen - folyamatosan gyönyörködhetünk az etetőnkön sürgölődő díszes seregletben.
A képre kattintva galéria nyílik.
További, részletes információ (videók) a témában:
http://www.mme.hu/teli_madaretetes
/Tarjányi Nikolett/
