Nyár elején érdekes fordulatot vett a Hiúz Ház udvarán bekamerázott odúnk élete. Egy téli álmából akkor nem rég ébredhetett nagy pele nappali pihenőhelyet keresett magának és épp az ott költő örvös légykapók fészkét szemelte ki. Azon az éjjelen elpusztította a két fiókából álló fészekaljat... 

…és bár a természet sokszor kegyetlennek tűnhet, valós „működését” most kameránkon keresztül közvetlenül tapasztalhatt(j)uk meg.  

Három hazai fajuk közül nagy pele alkalmazkodott leginkább az emberi környezethez, a mogyorós és az erdei pele kevésbé lelhető fel települések környékén.

Nyár elejétől a pelék – napközben - már nyári szálláshelyeiken – többen a királyréti odútelep lakásaiban – szenderegnek. Ahogy azonban a szürkület ráborul a tájra, úgy elevenednek meg a környező erdőkben. Előbújnak kényelmes nappali kuckójukból és vígan hancúroznak a lombos ágak sűrűjében. Ágról-ágra ugrálva keresik, kutatják a finom, szénhidrátdús falatokat, ami tavasszal leginkább rügyekből, virágokból és magvakból áll, az év többi részében pedig bogyókból, dióból, mogyoróból és makkból. Szinte alig jellemző rá (legalábbis a nagy pelére), hogy madarakat zsákmányolna, a mi esetünkben azonban igencsak kapóra jöhetett a könnyen elérhető fehérjeforrás. Ruganyos testével, rövid lábaival, mozgékony lábujjaival és érzékeny bajsza segítségével rendkívül ügyesen lavírozik az éjszakai lombok között, ami fő „vadászterülete”. Érzékszervei is kiválóak, hatalmas fekete „gombszemeivel” igencsak jól lát és hallása is kiváló. A hímek rendkívül területhűek, territóriumuk határát illat- és hangjelzésekkel is védik, jelölik, de társas kommunikációjukban is sokféle hangot használnak.

Nagy pele kíváncsiskodik (fotó: Mátéfy Szabolcs)

A sűrű levélbunker egészen lombhullásig elrejti a ragadozók elől, ilyenkor hamarosan téli álomra térnek. A téli álom előtt normál testsúlyuk akár duplájára is hízhatnak. Hosszú, intenzív szunyókálásuk pedig akár 7 hónapig is tarthat (német nevüket is kiváló „alvókájukról” kapták – Siebenschläfer - ami hétalvót jelent), attól függően, hogy milyen jó kondícióval térnek nyugovóra, illetve mennyire zord a tél (a fiatalabbak később térnek nyugalomra és hamarabb ébrednek). Ilyenkor maguk ásta, földalatti, béleletlen fészkekbe húzódnak, szívverésük óránkénti egyre lassul, testhőmérsékletük pedig 2 fokra csökken – így muszáj vastag zsírréteget növeszteniük, hiszen a májusi ébredés igen messze van még…

Az ifjak az első téli álom utáni nyáron lesznek ivarérettek, de a párzási időszak kezdete a tavaszi ébredés időpontjától, a kedvező időjárástól és így a táplálékellátottságtól is nagyban függ. A pici pelék augusztusban vagy kora szeptemberben jönnek a világra. Felnevelésükben és védelmükben sokszor az apák is segítenek, sőt a család a téli szunyókálás alatt is együtt maradhat.

Bár rendkívül ügyes akrobata, legnagyobb ellenségei a nyest, a nyuszt, a vadmacska és néhány bagolyfaj néha még nála is ügyesebb.  De nem csak a ragadozók, hanem például az ókori rómaiak körében is kedvelt csemege volt, Horvátországban pedig napjainkig is vadásszák.

Az örvös légykapók „kilakoltatása” után a nagy pele szinte minden nappal az odúban szunyókált, sőt az elmúlt hetekben már párban pihenték ki a fárasztó éjszakákat. Egy váratlan - valószínűleg nyest okozta – támadás azonban megzavarta az alakuló kis család mindennapjait. Úgy tűnik azonban még végleg nem adták fel az odút, de a visszatérés óvatos, egyelőre csak néhány percig időzik benn egyikük…

...de talán még ezen a nyáron visszatérnek és a szemünk előtt zajlik majd a friss család mindennapi élete.

A pelék életét itt tudjátok nyomon követni: http://www.dunaipoly.hu/hu/webkamera

/Tarjányi N./

Felhasznált irodalom

Bihari Z., Csorba G., Heltai M., (szerk.) 2007. Magyarország Emlőseinek Atlasza. Kossuth Természettár, Kossuth Kiadó, Budapest.