Manapság ritka az olyan egyenes, világos egy irányba mutató és tiszta életpálya, mint Takáts Margité.

A Börzsöny hegység Szokolya falujának Királyrét nevű település részén fogant és született erdész papája és erdészeti dolgozó mamájának frigyéből. Természetes, hogy az erdő már gyermek korától otthona, játszótere és életének szerves része lett. A másik szenvedélye a tanítás iránti vonzalom vitte a tanítóképző főiskolára, majd annak befejezése után a 1980-ban a Dunakeszi Általános Iskolába.

Diákjaival belekapcsolódott az akkori erdőt járó úttörő vándortábori mozgalomba (ez hasonlatos a maiakhoz). A nyaranta pedig fiatal pedagógusként a Brellos Tamás és Homoki Nagy István által vezetett legendás Börzsönyi madarász táborokban segített, mint kiscsoport vezető. A mindig jókedvű fiatal lány egykori nebulói mára érett felnőttként a természetvédelem és a madártani egyesület tartóoszlopai.

Az 1990-es évek második felét a magyar természetvédelem nagy évtizedeként jegyzi a történelem. A védetté nyilvánítások, területvásárlások és a stabil jogi környezet egyre izmosabbá tette a szervezetet. A frissen elkészült királyréti oktatóközpontot kellett szakmai tartalommal, élettel megtölteni. A Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság vezetése 1997 januárjában kereste meg a feladattal Takáts Margitot, aki 17 év tanítói tapasztalattal a háta mögött elvállalta a kihívást.

Szervező munkája nyomán az oktatóközpont megtelt programokkal, élettel, zsivajjal. Legjobban az akkor induló hetes „erdei iskolai” programokat szerette. Tudatosan hagyta, hogy a gyerekek ez első napokban lakják be a környező erdőt, a Bagoly-bükki-patak partját, majd megkezdődött a gondosan felépített oktatás. Minden csoportot felvezetett a szeretett Nagy-Hideg-hegyrére vagy Csóványosra. Saját bevallása szerint egy-egy áprilistól júliusig tartó szezonban 8-10 kg-ot fogyott!

Tanítói majd a tanári képesítés mellé megszerezte a kézműves szakoktatói oklevelet is. Ezerféle igényes társasjáték, kiegészítő és dísz került ki a keze alól, tette egyedivé a „házat”. Királyréten mindig fontos programnak számított a kézműveskedés, melyet professzionálisan vezetett.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park megalakulása nem csupán a cégtábla megváltozásával járt, hanem az épület bővítését és korszerűsítését is jelentette folyamatosan. Az építkezésekkel járó ezerféle logisztikai feladat tűzpróbáját is kiállta!

A természetismereti tevékenységet iskolás korosztályokon kívüli kiterjesztette az óvodásokra, szervezett terepi vezető és pedagógus továbbképzést. Egyetemisták gyakorlati szemeszterének színterét jelentette a ház, valamint 15 diplomamunka létrejöttének konzulense, segítője volt a hallgatóknak partnerként, vezetőként.

Az egyre növekvő épület és forgalom kiszolgálására sokan jöttek és örömmel a közeli Szokolyáról dolgozni, vagy közmunkásként segíteni. Talán kevesen tudják, hogy ez milyen aprólékos napi adminisztratív feladatot jelent!

Az oktatóközpont ez elpergő évtizedekben rengeteg egyéb képzésnek, konferenciának, értekezletnek adott otthont, mert Margit (vezetéknevét elvétve hallhatta) valójában ennek az épületnek vezetője, lelke volt. Saját készítésű szörpjei üdítettek a szünetekben, lekvárjai incselkedtek a reggeliző asztalokon, mézeskalácsai az év végi ünnepeken szolgáltak ropogtatni valóként.

Margit elmondhatod, hogy Veled kezdődött a napi szintű természetvédelmi ismeretterjesztés a Börzsönyben! Csaknem egy emberöltő után nyugdíjazásod alkalmából köszönünk mindent!

Bezeczky Árpád és a Hiúz Ház munkatársai