2018. október 20. írta: HiúzHáz

Kik álmodnak Királyréten?

Hibernáció az erdőben

A Hold sugarainak halvány szőttese beborítja a Bajdázói-fenyves hatalmas fáit. A csillagok csak épp pislákolnak az égbolton és a szél roppant az egyik öreg törzsön egyet a távolban. A sugarak belefestik a tűlevéltakarón fekvő tobozok körvonalát az éjszakába.

A Bajdázói-fenyves fő erdőalkotói a luc- és a vörösfenyő nálunk nem őshonos - tájidegen -fafajok. A különleges hangulatú erdőben ha figyelmesen járunk akár nálunk telelő keresztcsőrűeket is láthatunk/hallhatunk. (fotó: Potyó Imre)

Az idő előtt talajra hullott toboz - mint ahogy semmi a természetben - nem megy kárba. Egérke motoz körülötte, apró lábai alatt halkan serceg az avar, ügyesen lerágva a pikkelyleveleket hozzáfér annak értékes kincséhez. Talán már télire töltögeti magvakból, makkból, bogyókból álló éléskamráját, amivel átvészelheti a zord időszakot, ő ugyanis nem alszik téli álmot, egész évben aktív marad.

Hirtelen, sebesen cikázó árny suhan át a holdvilágos vászon előtt. A fák közötti tisztáson egy denevér épp napi betevőjét kutatja. A napokban uralkodó meleg még ébren tartja ezeket az apró emlősöket, a fagyok azonban hamarost téli álomra parancsolják majd őket. Természetes faodúkba, üregekbe, barlangokba vagy mesterséges képződményekbe (odúkba és bányákba) is behúzódhatnak. Anyagcseréjük és szívverésük lelassul, testhőmérsékletük 8-10 fokra csökken. Ezalatt energiát az év során felhalmozott speciális, hőt termelő, barna zsírszövetükből nyernek. Néha azonban télen is felébrednek, nyújtóznak egyet, kortyolnak egy jókorát kedvenc itatójuknál, bekapnak néhány télen is aktív rovart (pl. téli szúnyogot, lepkét), majd folytatják tavaszig tartó álmukat. A mérsékelt övi denevérek egész életciklusa, így szaporodása is alkalmazkodott a téli, sokszor igen hosszú pauzához. A párzás ugyanis még ősszel megtörténik, a megtermékenyülés azonban majd csak tavasszal, ébredés után. A nőstények nyár elején hozzák világra utódaikat, de addigra már új, nyári szálláshelyre vándoroltak, ahol ún. szülőkolóniákat alkotnak. Itt valóságos kis „denevérbölcsiket” hoznak létre és közösen vigyáznak az utódokra, amíg egyikük-másikuk épp táplálkozó körúton van.

Ha a következő hónapok túrái során telelő denevérekre leszünk figyelmesek pl. felhagyott bányavágatokban, ne zavarjuk, ne bántsuk őket. Mozgásunk, leadott testhőnk, kilélegzett levegőnk és persze vakunk fénye könnyen felébresztheti ezeket az érzékeny lényeket. Az idő előtti - nem szükségszerű -ébredés pedig sok faj számára végzetes lehet, hisz ilyenkor felélik tartalék energiájuk egy részét, a maradék pedig jó eséllyel nem tart ki tavaszig, amikor biztosan újra élelemhez jutnának…

A denevérek gyakori téli társbérlői a királyréti bányavágatokban a vörös csipkésbagoly és nagy téliaraszoló lepkék, de a nappali pávaszem, vagy a foltos szalamandra is megjelenhet időről időre.

A királyréti vasércbányák gyakori vendége a vörös csipkésbagoly. A vízcseppek a bánya párás levegőjének lecsapódásából származnak. (fotó: Potyó Imre)

A téli hibernáció állapota a természet egy csodálatos „programja” a fagyos és táplálékmentes körülmények túlélésére a mérsékelt és hideg égövben. A denevéreken és lepkéken kívül azonban ezernyi kisebb és nagyobb lény vermel el télire, avar alatt, fák üregében, bányák mélyén, fagymentes zugokban. A változó testhőmérsékletű állatok, szalamandrák, barna varangyok, mocsári teknősök már hetekkel ezelőtt elbújtak fagymentes telelőhelyeikre, nekik sokszor már a szeptemberi éjszakák is túl hidegek.

Egy felhagyott bányában telelő foltos szalamandrából néha csak a farka látszik. (fotó: Tarjányi Nikolett)

A nagy pelék egy pár napja napközben még nyári szálláshelyeiken – a királyréti odútelep lakásaiban – szenderegtek. Alkonyat után vígan hancúroztak a lombos ágak sűrűjében. Testük ruganyos, lábaik rövidek, lábujjaik mozgékonyak, így rendkívül ügyesen lavíroznak az éjszakai lombok között, ami fő vadászterületük. Úgy tűnik, a sűrű levélbunker azonban már nem rejti el őket a ragadozók elől, így valószínűleg ők is aludni tértek. Téli, intenzív szunyókálásuk akár 7 hónapig is tarthat, attól függően, hogy milyen jó kondícióval tértek nyugovóra illetve mennyire zord a tél. Német nevüket is kiváló „alvókájukról” kapták – Siebenschläfer - ami hétalvót jelent.

A nagy pele hatalmas szökkenésekkel (is) képes az ágak sűrűjében mozogni. (fotó: Forrásy Csaba)

…a fenyves mellett, nem is olyan messze egy apró tavacska bújik a fák közé, a denevérek egyik forgalmas ivóhelye. Most azonban ha nem fodrozná puha szellő a felszínét, talán észre sem vennénk… közelebb érve látszik, hogy a lágy hullámok hátán halványsárga levelek ringanak, óvatosan kerülgetve a tó felszínén visszatükröződő fátyolfelhőket. Hamarosan a bükkök, tölgyek, juharok és berkenyék mind eleresztik lombjukat és novemberre színes lepel simul majd az erdei talajra és tavacska tükrére. Aztán lassan ez a színes takaró is megkopik…

/Tarjányi Nikolett/