Ha elveszik a "gyermeki lélek"...
2020. szeptember 30. írta: HiúzHáz

Ha elveszik a "gyermeki lélek"...

Csodálatos dolog a gyermeki lélek. Naiv kíváncsisággal és érdeklődéssel, feltétlen bizalommal közelít minden élőlényhez. Letérdel és figyel. Mindent megfigyel és kérdez. Kérdez a békákról és meztelencsigákról, gilisztákról és kaszáspókokról, bogarakról és ezerlábúkról. Befogadja és ismerni vágyik a világ megannyi érdekes lakóját. Nem fél és nem szalad el, nem undorodik és nem utál.

 

Körülötte a világ azonban nem így működik. A világ „megtanulta” utálni ezeket a lényeket. Undorodni és félni, sőt sokszor rettegni tőlük. És olyankor pusztítani, mert csíp, szúr vagy harap, vagy egyszerűen csak nem tetszik, mert nyálkás, szőrös vagy, mert nincs lába. És ilyenkor lecsapja, eltapossa, agyonnyomja. Nem tudja, hogy valójában ezek az állatok sosem támadnak, csupán csak védekeznek. Magukat védik a külvilágtól és tették ez idáig mindezt jelentős sikerrel, hisz hosszú evolúciós útjuk ide vezetett.

Mi pedig sokszor „nem szeretem” állatoktól mentes, steril világot kívánunk magunk köré, ahol nem zümmög a szúnyog a nyári Duna parton – de közben fogalmunk sincs, milyen ára van mindennek: a szúnyogirtó ugyanis nem válogat, megöl minden ízeltlábút, „hasznost” és „hasztalant”, de a kétéltűeket és hüllőket is. Rágcsálóirtó szerekkel mérgezzük a kártevőket, melyek aztán a táplálékhálózatban feldúsulva csúcsragadozóinkat is megölik, furcsa mód épp azokat, akik mérsékelhetnék a rágcsálók kártételét. Növényvédő szereinkkel pedig épp az egyik legfontosabb – beporzó - rovarokat pusztítjuk el. 

De vajon megítélhetünk-e mindent nekünk tett hasznuk alapján? Mérlegre tehetjük-e az ökoszisztémánkat alkotó fajokat és egyedeket? Sokszor úgy tűnik muszáj. De tudjuk-e valójában, hogy pl. egy barna varangy, aki élete során rengeteg, számunkra kellemetlen élőlényt elpusztít mennyire fontos építőköve világunknak? Vagy a százlábúak eltűnésével - melyek szinte láthatatlanul tevékenykednek – mi szűnik meg létezni? Talán senki sem tudja...Az viszont bizonyos, hogy ha egyre több tégla (egyed és faj) hullik ki az házból (ökoszisztémából), az annál sérülékenyebbé válik, és ez nekünk - akik ugyancsak a részei vagyunk - sem válik majd hasznunkra...

Óvjuk ezeket a lényeket, ne bántsuk őket - ellenszenvünk ellenére sem, hisz pótolhatatlnat veszthetünk általuk!

 

/Tarjányi Nikolett, környezeti nevelő/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hiuzhaz.blog.hu/api/trackback/id/tr5116221152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása