Kedd reggel 10 óra. Január van és mindent finom porhó borít. Szunnyad a természet. A hó mélyén, az odúk rejtekén, föld alatti bányavágatokban azonban ott várakozik számtalan téli álomba merült élet. Nemzeti Parkunk denevérkutató munkatársai pedig már javában készülődnek, hogy körbejárják a Királyrét környéki kisebb-nagyobb földalatti bányavágatokat, és ez évben is számot vessenek az épp telelő denevérállomány faj- és egyedszámát illetően. Több mint tíz éve folyik január környékén ez a - legtöbbször - kalandos és izgalmas munka. Fontos természetvédelmi tevékenység ez, hisz’ hazánkban minden denevérfaj védett. Néhányan ugyan alkalmazkodtak az emberi jelenléthez, de a legtöbb faj szálláshelyeként szolgáló öreg fák, barlangok a folyamatos zavarás miatt sokszor élhetetlenek, így a denevérfajok állományai is folyamatosan csökkennek. Jelenlétük pedig igen fontos, ők is nélkülözhetetlen láncszemei az erdei ökoszisztémáknak. Mindemellett rengeteg repülő rovart fogyasztanak, mellyel a mi jól-létünkhöz is hozzájárulnak.
Közönséges denevér (fotó: Sevcsik András)
A Börzsönyre és legfőképp Királyrétre egykor jellemző, a középkortól egészen a múlt század közepéig folytatott vasércbányászat maradványaként számtalan kisebb-nagyobb bányavágat lelhető fel a területen. A bányatárók azonban az emberi tevékenység végeztével sem váltak haszontalanná. A felhagyásuk óta eltelt fél évszázad alatt a természet vette őket használatba. Hosszuk, formájuk és zavartságuk is széles palettán változik: egyes bányák a Királyréti Tanösvény állomásai, míg másokat az elmúlt időszakban lezártak, a benne telelő denevérek védelme érdekében. Némelyek csupán pár méter hosszúak, míg másokba több tíz méterrel a föld felszíne alá kell ereszkedni egy csaknem fél kilométeres, szövevényes rendszer mélyére. Vannak időszakos szállások, és vannak a Börzsöny legnagyobb telelő denevérkolóniájának helyet adó járatrendszerek.
A bányavágat egy különleges bérlője, pók a hálójával (fotó: Potyó Imre)
De változatos a bányákban fellelhető, a téli nyugalmi periódusban ide behúzódott állatvilág is. Ez alkalommal a környék 9 bányavágata 9 denevérfajt rejtett, köztük a fokozottan védett nagy patkósdenevért, a nyugati piszedenevért, csonkafülű denevért és a tavi denevért. Összesen 618 egyedet számoltak össze lelkes felmérő-szakértőink.
Kis patkósdenevér telel egy bányavágat mennyezetén (fotó: Tarjányi Nikolett)
Lámpánk fényével figyelmesen pásztáztuk tovább a falak apró repedéseit és a talajszintet, így más érdekes lények is szemünk elé kerültek. A foltos szalamandrák lárvái és felnőtt egyedei is szívesen pihennek ezekben a járatokban, hisz az állandó 10 fok körüli hőmérséklet és a magas páratartalom tökéletes nekik a hideg időszak átvészeléséhez. A gerinceseken kívül egyéb élőlénycsoportok is képviseltetik magukat, mint pl. kétszárnyúak, pókok és puhatestűek. Kedvelt telelőhely lepkefajok számára, például a vörös csipkésbagoly vagy a nagy téliaraszoló. Nehéz ugyan felfedezni őket, mert mintázatukkal beleolvadnak a háttérbe, de ha közelebbről is megnézzük őket csodás kis páracseppekkel borított ékszerként ragyognak a szemünk előtt.
Foltos szalamandra telel a Hevér-lyukban (fotó: Tarjányi Nikolett)
Vörös csipkésbagoly gyönyörű páracseppekkel (fotó: Potyó Imre)
Alkalmanként nagytestű gerincesek is bemerészkednek ezekbe a járatokba, feltehetőleg a hideg elől menekülnek. Az utolsó felmérendő bánya legvégén a kedvező klímában - nem kis meglepetésre - egy róka kuporgott. Nehezen akaródzott feltápászkodnia, de kollégáink kedvesen kitessékelték, hogy leereszkedhessenek a denevérek után a hegy gyomrába.
Egy ritka „barlangi” vendég, a vörös róka (fotó: Hegyi Zoltán)
