Izgalmas napokat élünk, mert most érkeznek madaraink Afrikából. Aki a hegységben kirándul, vagy csak gombát szed, előbb-utóbb találkozik ezzel a rejtett életű, titokzatos madárral, amint a patakok mellől felrepül, vagy méltóságteljesen köröz a völgyek felett. 

Öreg tollazatú fekete gólya (piros lábak és csőr, fekete felső, de fehér alsótest - színes gyűrűs madár). Fotó: Selmeczi Kovács Ádám

A helynevek tanúsága szerint az évszázadok óta itt élők gólyáról nem neveztek el dűlőt, bércet, hegyoldalt. Pedig elég egy pillantást vetni csak a turistatérképre és szembe ötlenek olyan madarakra utaló helynevek, mint a Baglyas-tető, Kakukk-bérc, Verebes-gerinc, Madarasfa-oldal, Holló-kő, Sas-hegy vagy a Héjavágó stb. Valószínűleg a történelmi időkben sem volt gyakori madarunk (vagy esetleg az itt élőket nem is érdekelte?), és rejtett, titokzatos életéről feljegyzés sem maradt fenn.

A Börzsöny védetté nyilvánítását megelőző első tanulmány hitelt érdemlően említi a fekete gólya fészkelését a Pintér-bércen (Csarna-völgy) 1967-ben. 

A szórványos megfigyelések után a hetvenes években kezdődött meg a rendszeres őrzés–védelem. Saskó István - akkori természetvédelmi felügyelő – kereste meg az érintett erdészeket. Az érdekelt kerületvezető erdész a rendszeres ellenőrzések után egy eredményes esztendőben (kirepült fiókák után darabszám szerint!) akár 3000 Ft-ot is kapott, ami másfélszerese is lehetett havi jövedelmének! Megérdemlik, hogy megnevezzük azokat, akik először rendszeresen megfigyelték, óvták madarunkat:

Pubori Ferenc kemencei erdész a Drínó-patakban, és a Királykútnál kísérte figyelemmel és vigyázta a költéseket. Gréczi György drégelypalánki erdész által figyelemmel kísért fészek Hont határában, Süllyedékben volt. A Kútbükkben is volt egy fészkelés, melyből azonban egy alkalommal illetéktelenek kiszedték a tojásokat és a madár elhagyta a költőhelyet.

Országos Természetvédelmi Hivatal dokumentuma A védett madárfészkelő helyek őrzéséről (1976)

Az erdészek fészekőrző tevékenységének híre elterjedt, és amikor egy éles szemű bernecei agancsozó (mármint szarvasagancs gyűjtő), Gábor Gyula megtalálta a Német-pataki fészket, jelentette az erdészetvezetőnek, Bukri Józsefnek. A fiókák sikeres kiröpülése után elosztották a megérdemelt őrzési díjat. Ez a kiérlelt védelmi tevékenység 1983-ig tartott, sajnos mára feledésbe merült a temérdek megfigyeléssel, tapasztalattal együtt.

A Börzsönyi Tájvédelmi Körzet 1978. május 12-én kelt alapító határozatában már a fekete gólyánk, mint ritka fészkelő faj szerepel. A szigorúan/fokozottan védett területek lehatárolásánál figyelembe vette Saskó István – a tájvédelmi körzet alapítója és első vezetője - a Csarna-völgyben és a Mese-patakban az ismert fészkelő helyeket.

Az erősödő jogszabályok és a természetvédelmi őrök terepi megjelenése nyomán a madár sikeres fészkelése érdekében sor került a fakitermelések időbeni korlátozására, ami kezdetben jelentős súrlódásokat okozott az erdészetekkel, favágókkal. Különleges problémát jelentett, amikor Kapocsy György (az egykor ismert természetfotós) akarta les-sátorból fényképezni a kotló, majd etető madarat a Bugyihónál úgy, hogy előtte a megfelelő rálátás érdekében fákat kellet volna kivágatni. A természetvédelem munkásai az első években a fészkelő helyekről minden információt körültekintően kezeltek. Sajnos, a nagy titkolódzás miatt kevés írásos feljegyzés maradt az eltelt esztendők költéseiről. 1986 és 1989 között vizes élőhelyek létrehozásával, bővítésével próbálták a madár táplálkozási lehetőségeit javítani. (Madarunk a fehér gólyától eltérően szinte kizárólag vizekből táplálkozik, rovaroktól halakon, békaporontyokon át siklókig terjed a zsákmány listája.) Kisebb víztesteket hoztak létre pl. Csipkés-kútnál és Királykútnál és a jelentősebb, mind a mai napig működő kemencei Feketesárnál, és végül a vámosmikolai Tóbércen 1000 m3 víz befogadóképességgel.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park 1997-es kialakításánál szintén kiemelkedő szempont volt, hogy valamennyi ismert fészkelő hely védett legyen. 

Fiatal fekete gólya (fénylő fekete tollazat, de piszkos színű lábak és csőr). Fotó: Selmeczi Kovács Ádám

Végezetül a rendelkezésre álló adatokból az eltelt esztendők szikár tényei:

(A könnyebb érthetőség kedvéért: TK az egykori tájvédelmi körzet rövidítése, NP: nemzeti park, a revír pedig egy olyan területet jelent, ahol láttuk rendszeresen költési időben a madarat, de a fészket sajnos fellelni nem sikerült.

1982: 2 költő pár

1983:–

1984: 2 költő pár

1985: 1 költő pár 4 kirepült fióka (Bugyihó)

1986: 1 költő pár 3 kirepült fióka (Bugyihó)

1987:4 revír a teljes hegységben

1988: 1 pár költéséből 3 fióka kirepült (Zátor)

1989: TK-ban 1 revír a Kemence patak völgyén. TK-n kívül 1 pár fészkelés 4 kirepült fióka (Zátor), + egy revír.

1990: Nem találtunk fészkelést.

1991: 1 sikeresen költő pár a TK-n kívül, de a fészek nem volt ismert. Néhány madár nyaralt a védett területen.

1992: TK-ban 1 revír. Azon kívül 1 fészekből 4 fióka kirepült és még 2 revír.

1993: 1 költő pár 3 kirepült fióka, 1 pár fészket foglalt, de költés nem volt. 1 revír sikeres költéssel.

1994  1 költő pár 2 kirepült fióka a TK-n kívül. 1 fészekfoglalás, de költés nem ismert és még 1 revír.

1995: TK-n kívül 2 költő pár 3 – 3 kirepült fiókával és 2 revír.

1996: TK-n kívül 1 költés vihar miatt június elején megszakadt+1 revír.

1997: TK-n kívül 1 fészkelésből 3 kirepült fióka (Szuha). TK-ban egy fészkelési kísérlet és még egy pár mozgott, valószínűleg fiatalok.

1998: Honton 1 költő pár 3 kirepült fióka, 1 kotlás áprilisban megszakad Bernecén, Szokolyán két revír.

1999: Letkésen 1 revír szlovák területtel közösen. Királyréten 1 revír, Királyházán 1 revír. Hont Csepegőben az esők nyomán a fészek leesett, 1 fióka elpusztult, 1 fióka állatorvoshoz beszállítva.

2000: Hont Szuhában 3 kirepült fióka, Csepegő 3 kirepült fióka, Drégelypalánk, Varga tó 3 kirepült fióka, 1 revír Őzberek – Cseresznyés térségében, NP-on kívül Nógrád Kőhegyen 3 kirepült fióka. NP-ban: 1 X sikertelen Ipolyvecén, 1 X 3 fióka Nógrád határában. 

2001: 1 X 3, 1 X 2, 1 X 1, kirepült fióka a NP-ban és 2 X 2 kirepült fióka Ipolyvecén és Nógrádon.

2002: 1 X 4, kirepült fióka, 2 X sikertelen fészkelés, 1 X revírfoglalás (új) a NP-ban. 1 X sikertelen Ipolyvecén, 1 X 3 fióka Nógrád határában.

Fekete gólya jellegzetes fészke oldalágon idős bükkös állományban a Börzsöny mélyén. Fotó: Selmeczi Kovács Ádám

Békefi András, Darányi László és Kazi Róbert közreműködésével összeállította:

Bezeczky Árpád (természetvédelmi őr)