November van, szürke nyirok fed mindent. A fák szinte kopaszak, néhány levél kapaszkodik már csak erőtlenül a vékony ágacskákba. Lassacskán minden elcsendesül.

November végén a puha "levélpaplan" már a talajt melengeti, a dér pedig reggelente gyönyörűen csipkézi a levélszéleket. A vastag avarréteg alatt pedig apró élőlények élik mindennapi életüket. (fotó: Potyó Imre) 

Az udvar egy eldugott, hátsó sarkába hatalmas kupac levél „éktelenkedik”. Pár hét alatt egész nagyra duzzadt, hisz tucatnyi gyümölcsfa, egy mogyoró és egy hatalmas hárs is él a kertben. Tavasszal megannyi beporzónak nyújtanak táplálékot virágaikkal, nyáron árnyat és gyümölcsöt adnak, ilyenkor ősszel pedig levetik lombjukat és sűrű levélréteggel borítják az udvart. Ez, a rendezett udvarhoz és a gyomlált kerthez szokott emberi szemnek sokszor zavaró lehet, így halomba gyűjtve inkább szabadulna tőle. Legtöbbször elégetve azt…

Ha azonban pl. komposztálóba (vagy csak a kert egy eldugott sarkába) halmozzuk az összegyűjtött leveleket, felfedezhetjük milyen sűrűn tobzódik benne az élet, a legkisebb apróságoktól akár a nagyobbacska emlősökig.

Százlábúak vadásznak magányosan, korhadékevő ezerlábúak járják „avarvárost” és aprózzák a leveleket. Ebben a hatalmas munkában azonban nagy segítségükre vannak egyes csigák és meztelencsigák, növényevő atkák és pl. a pinceászkák is. Giliszták húzzák a talajba az aprózott növényi darabkákat, amit aztán gombák és baktériumok bontanak tovább, míg életet adó talaj nem lesz újra belőle. Az apró, gyorsan mozgó ősi rovarok, az ugróvillások pedig épp ezeket a mikroszkópikus élőlényeket legelészik. A serény aprónép segít a fa lehullott szerves anyagát újra talajjá formálni, ami így nem veszik el és táplálja anyanövényét (is). De nem csak értékes tápanyag, hanem téli búvóhely is lehet „avarváros”. A meleget adó, réteges dunna alá erre az időszakra szívesen vackolnak sünök, hogy aztán tavasszal újra kiskertünk szorgos rovarvadászai legyenek.

Ha azonban elégetjük az összegyűlt leveleket, hatalmas pusztítást végezhetünk. Nem csak a benne élő apró élőlényeket öljük így meg, hanem az égetés során keletkező hamu is csak nagyon kevéssé lesz alkalmas a talaj tápanyag-utánpótlására. Ráadásul égetéskor saját magunkra (és környezetünk lakóira) is rendkívül veszélyes és mérgező vegyületeket szabadítunk fel, amit elsősorban az alacsony égéshőmérséklet és a magas nedvességtartalom okoz. A növényi részekben lévő szén csak részben oxidálódik és szén-dioxid helyett szén-monoxid keletkezik, amely kis mennyiségben is erősen mérgező. Emellett viszont nagy mennyiségben kerülnek a levegőbe 10 mikrométernél kisebb, levegőben lebegő részecskék, melyek olyan picik, hogy tüdőnk tisztító mechanizmusai sem tudják kiszűrni, és hordozóként számos mérget és káros anyagot juttathatnak a szervezetünkbe.

Ezzel szemben, a komposztálás során a növényi részek úgy bomlanak le (a kicsi és még kisebb élőlények segítségével), hogy a végtermék a szárazföldi élet – pl. kerti növényeink - számára értékes és nélkülözhetetlen humusz lesz és még a levegőt – így saját magunkat - sem szennyezzük erősen rákkeltő vegyületekkel.

Komposztálhatunk a kert egy eldugott zugában, fakeretben, lezárt, fonott "kosárban", de akár műanyag komposztálóban is.

Ne égessünk avart és kerti nyesedéket, ne mérgezzük saját magunkat és környezetünket, hanem gyűjtsük össze a kerti hulladékot és hagyjuk, had készítsenek belőle avarváros lakói értékes termőtalajt :)

További információk a témában:

https://www.levego.hu/egyeb/avaregetes/

https://humusz.hu/hirek/oszi-avaregetes/22886

https://humusz.hu/hirek/komposztalas-varosban/24479

/Tarjányi Nikolett/