A Bagoly-bükki –patak vize sebesen robog a Duna felé, mintha soha nem akarna megállni. Elolvadt a tavak, patakok, kisebb-nagyobb tocsogók megbonthatatlannak tűnő jégpáncélja. Eltűnt a méteres hótakaró az új élet fölött a Börzsönyben.
A börzsönyi patakok tél végén hatalmas mennyiségű vizet képesek megmozgatni néhány nap leforgása alatt.
A téli hónapok alatt bámulatos csendesen meglesni a hosszú álmot alvó, hónapokra hibernálódott állatokat, bepillantani létük rezzenéstelenségébe. A kis patkósdenevér bundáján a harmatcseppek szinte mozdíthatatlannak látszottak, a sárga csipkésbagoly mintha sosem repülne már tova. Az élet valahol a mélyben létezett csupán és olybá tűnt, ott is marad. A tavasz üde, színes fátyla egy-két hete még egészen távolinak tűnt… a fekete rigók messze hullámzó dallama, a vörösbegyek gyöngyöző éneke csak tavalyról visszhangzott az emlékeinkben.
A vörösbegy gyöngyöző és izgatott énekével már a tavaszt hirdeti. Ez a rőt torkú, apró énekes hazánkban is vonuló, azaz az észak-európai egyedek nálunk, a mieink pedig délebben töltik a telet. (fotó: Potyó Imre)
Amint azonban olvadásnak indul a világ és a Királyrétre vezető erdészeti utak mellett magasodó hóhalmok lassacskán eltűnnek, a talajfelszín is életre kel. A kikelet hírnöke a hófehér tejvirág - vagy ahogy a legtöbben ismerjük, a hóvirág - igazi úttörő. Az élettelennek tűnő havas talajfelszínen már februárban megjelenhet, kedves színeket lopva a már kicsit unalmas színtelenségbe. Gyermekkorunk jellegzetes anyák napi virága azonban majdnem az emberi kapzsiság és mértéktelen gyűjtés áldozata lett. Nem csak virágát, hanem hagymáját is erőszakos módszerekkel gyűjtötték be, Hollandiába exportálták, hogy aztán onnan csomagolva térjen vissza és hazánkban kerüljön újra kereskedelmi forgalomba. A 2005-ben életbe lépett védettség azonban úgy tűnik gátat szabott ennek a rossz iránynak.
A védett és őshonos kikeleti hóvirág kora tavasszal az elsők közt jelenik meg üde erdeinkben, patakpartokon. Latin neve hófehér tejvirágot jelent, utalva tejcseppre emlékeztető sziromleveleire. Kertészetekben kapható változatai kiskertünkben is kedves, korai vendégek lehetnek.
A pettyegetett tüdőfű már megjelent, rózsaszínes bimbói kihívóan csábítják a rovarokat. Ahogy azonban megtörténik a beporzás, a virág színe kékesre, majd lilásra vált, így jelezvén, hogy megkezdődött a termésérlelés. A színváltozást az antocián nevű színanyag okozza, amely savas közegben rózsás, lúgosban pedig sötétlila színt produkál. Egy másik kora tavaszi növény, a salátaboglárkák apró levele is áttörte már a talajfelszínt, hamarosan sárgán pompázik majd tőlük az erdők talaja. A bogláros szellőrózsa levelei is utat törtek már maguknak, bár sárga virágaik még nem bújtak el. Diszkréten, szinte láthatatlanul hozza virágát az erdei mogyoró: porzós barkái ugyan látványosan omlanak alá az ágvégekről, a termős virágzata a rügy mélyén, bezártan várja az átalakulást. Csupán a bibék rózsaszínes szálai nyúlnak ki óvatosan a pikkelyek mögül.
A képre kattintva galéria nyílik.
Aztán szép sorban előbújnak a keltikék és ibolyák is, hogy további színes részletekkel teljesítsék ki a tavaszt.
Az apró börzsönyi tavak is életre keltek pár napja. Ilyenkor március elején – van, hogy már február végén - jelennek meg a gyepi békák a szaporodóhelyeiknél. A gyepik az erdei békáknál nagyobb, zömökebb testű kétéltűek, lábuk rövidebb, orruk tömzsibb. Színük is változatosabb és a hímek torka párzási időszakban csodálatos halványkékre színeződik, bőrük megduzzad és hüvelykvánkost fejlesztenek, a nőstények oldala pedig szemölcsössé válik, így segítve a párok egymásra találását. A hímek a tavacskák sekély, könnyen felmelegedő szegleteit foglalják el, ahová a nőstények a víz felszínén átütő, egymással összetapasztott petecsomóikat rakják. Szerelmes szerenádjuk pártalan élmény tavasszal, alacsony frekvenciájú „brummogó” koncertjük igen messze száll.
Gyepi békák "óvják" petecsomóikat. Hazánkban szinte kizárólag hűvös patakvölgyek, nedves hegyvidéki erdők lakója, szaporodási időn túl szárazföldi életet él, csigákkal, ízeltlábúakkal táplálkozik. (fotó: Potyó Imre)
Néhány mocsári teknőst is előcsalt már a tavasz, bár csak langyos, napsütötte délutánokon merészkednek még csak elő. Széncinegék fogócskáznak az ágak között, fakusz áll meg egy pillanatra egy kisebb tölgyfa törzsén, cserfes őszapók vonultak cserjéről cserjére. Fekete harkály dobol az álló holtfa törzsön, majd hirtelen hangos krü-krü-krü kiáltással tovaszállt. Hazánk legnagyobb harkályféléje korábban csupán a középhegységi idős erdők fészkelője volt, de újabban ártéri erdőkben és parkokban is költ. Rendkívül területhű madár és a többi harkályféléhez hasonlóan egész évben nálunk tanyázik.
Bár a Börzsöny déli részén, a Szent Mihály-hegy Dunába futó lankáira már hetekkel ezelőtt - a legkorábban hegységünkben - odaheveredett a kikelet és az ott oly jellemző pirosló hunyor már hetek óta virít.
A pirosló hunyor csodálatos színű "szirmai" valójában bíborlila csészelevelek, a szirmokból mézfejtők alakultak ki, melyek a porzókat ölelik körbe és a beporzó rovarok csalogatására specializálódott nektártermő mirigyek. Az Északi-khg. gyertyános-tölgyeseiben él.
Az énekes rigók, ökörszemek, vörösbegyek szívmelengető alkonyi strófái már nem csak emlékeinkben hullámoznak, elhozták az év legszebb időszakát és a langyos meleg hamarosan virágba borítja majd Királyréten is az erdők alját.
/Tarjányi N./
Forrás: mme.hu, terra.hu,
