2019. március 11. írta: HiúzHáz

Beporzók Ünnepe - március 10.

Képzeljük el a világot legyek, darazsak és méhek nélkül… ez talán elsőre nem is olyan nehéz feladat, hisz nem egyszer igen bosszantó népség az övék…
Képzeljünk el egy nyári alkonyt idegesítő darazsak, fényre szálló lepkék és kellemetlen szúnyogok nélkül. Képzeljük el, hogy egy délutáni baráti kerti összejövetel vagy az esti kerti mélázásunk közepette nem döngenek körülöttünk ezek a fránya rovarok, nem zavar semmi, csupán a magasban közlekedő repülőgépek hangját halljuk. Csend van. De talán túl nagy a csend...
….hová lett a csodálatos alkonyi madárdal? Eltűnt, hisz eltűntek táplálékállataik is. Nyúlnánk tányérunk után, de a zöldségeknek és a gyümölcsöknek is hűlt helye. Nincs alma, körte, cseresznye, nincs meggy és dinnye sem. A paradicsom ízére már nem is emlékszünk. Kenyeret eszünk, üresen. Hozzá vizet iszunk, hisz a kávé, tea és a szörp is már a múlté. Koccintanánk barátainkkal, de üres a kis pohár… a pálinka is eltűnt a Föld színéről.
A kellemetlen kis ízeltlábúakkal együtt eltűntek legfőbb étkeink és élvezeti termékeink is.

A beporzó szervezetek ugyanis a biológiai sokféleség fenntartásának legfontosabb szereplői. Ezen belül is a vadon élő méhek, magányos- és poszméhek valamint a zengőlegyek a kulcsszereplők. A házi méhek csupán kb. 30%-ban járulnak hozzá ehhez a tevékenységhez.
Ami pedig leginkább veszélyezteti ezeket a lényeket, az pl. az intenzív mezőgazdaság, hisz a hatalmas monokultúrák csupán néhány beporzónak nyújtanak táplálékot, a legtöbbjük viszont egy-egy kisebb növénycsoportra specializálódott, így jórészt hoppon maradnak. Rendkívül káros a növényvédő- és rovarölő szerek túlzott használata is, ugyanis megzavarhatja pl. a méhek tájékozódó képességét és energiatartalékaikat gyorsan felélve a kaptár felé, útközben elpusztulnak. Nem beszélve a nyaranta, rendszeresen végzett kémiai szúnyoggyérítésről, mindeközben pedig rendkívül sok hasznos rovar is odalesz.

Most viszont képzeljük el, hogy mi is segíthetjük fennmaradásukat

Ha tehetjük, létesítsünk beporzó-barát kis és nagy kertet. Ültessünk többféle, nem egyszerre virágzó növényt (fákat, cserjéket, lágyszárúakat), igyekezzünk mozaikos vetésszerkezetet kialakítani nagyobb mezőgazdasági területeinken is. Fontoljuk meg a vegyszerek használatát és törekedjünk meghagyni a természetközeli élőhelyfoltokat. Tervezzük gondosan a kaszálást és legeltetést is.
Ha pedig barkácsolni van kedvünk, építhetünk kedves rovarhoteleket/darázsgarázst is ezeknek a hasznos és nagyon szép állatoknak. És miközben ők élelmeinket „állítják” elő, mi dolgos hétköznapjaikban is beleshetünk.