Joggal tehetjük fel a kérdést, hisz egyáltalán nem egyértelmű kiket is ünneplünk majd március 10-én, a Beporzók napján.

 A természetben mindennek meg van az ideje és a helye. Tavasszal a növények virágot bontanak és a szél, a víz vagy a különböző állatcsoportok pedig a porzós virágról a virágport (pollen) egy másik növényegyed bibéjére (termő) „szállítják”. Jutalmuk a tápanyagdús pollen és a nektár, közben pedig csendesen beporozzák zárvatermő növényeinket. Ez a viszonylag egyszerűnek tűnő folyamat sok millió éves csiszolódás következménye, aminek mi emberek szerencsés haszonélvezői lettünk. Talán nem is tudjuk mennyire csodálatosan egyszerű a dolgunk, hisz a természet elvégez mindent körülöttünk a maga idejében. Ez pedig őrületes szerencse nekünk, embereknek, ugyanis nélkülük nem kerülhetne számtalan étel az asztalunkra. Vadon élő növényeink 80%-a és kerti zöldségeink és gyümölcseink nagy része is rovarbeporzású. A beporzó szervezetek legnagyobb része ugyanis rovar. Világszerte pedig több mint 150 milliárd euróra becsülik a vad rovarok által nyújtott ilyen jellegű, ún. ökoszisztéma-szolgáltatások értékét.

A méhek már a kora tavaszi időszakban elindulnak. Táplálékuk a virágpor és a nektár: nektárgyűjtéskor a testükre tapadó pollent lefésülik, nyállal összekeverik, és a hátsó lábaikon lévő „kosárkába" pakolják. (fotó: Tarjányi Nikolett)

Beporzó rovarjaink azonban nem mind méhek, hanem „segítenek” nekik ebben a hatalmas feladatban a zengőlegyek, pöszörlegyek, darazsak, lepkék és a poloskák is. Érdekes mód a puhatestűek pl. csigák is lehetnek beporzó szervezetek és néhány emlős, pl. trópusi nektárevő denevérek és persze madarak is. 

Rendkívül sok élőlény szorgoskodik szerencsére – persze valójában tudtán kívül – a beporzáson és így élelmeink előállításán. Nekünk egyetlen feladatunk van, védeni őket, saját érdekünkben is!

Holnap pár hasznos tippet is megosztok, hogy mi mit is tehetünk beporzóink védelmében!

/Tarjányi N./