2018. május 04. írta: HiúzHáz

Tegzesparadicsom

Tavasz van a Börzsönyben. Az időjárás sokszor kiszámíthatatlanul szeszélyes. A pár hete még gyorsan, nagy vízzel hömpölygő patakok most épp csendesen csorognak a Duna felé. Az erdők megteltek élettel, a fák zöldellnek, a madarak utódot nevelnek. Mégis kissé nehezen hihető, hogy ezekben a néha gyors folyású és nagy erővel mozgató, máskor szinte teljesen kiszáradó patakban is nyüzsög az élet.

Tipikus börzsönyi kisvízfolyás, a Bagoly-bükki patak. (fotó:Tarjányi N.)

Kérész, álkérész és szitakötő lárvák, apró bolharákok élik itt mindennapjaikat.

A foltos szalamandra lárván nyoma sincs még a pöttyöknek, azok majd csak az átalakuláskor, augusztus-szeptember környékén jelennek meg. Most márványozott barna színűk jól rejti őket a patak aljzatán. Balra tőle két kúpos házú tegzeslárva. (fotó: Tarjányi N.)

Van azonban egy különleges ízeltlábú csoport, akik dacolva a víz sodrásával nehéz lakócsöveiket vonszolják maguk után, vagy kövek felszínéhez tapasztják apró kavicsokból álló házaikat. A tegzesek (Trichoptera) remek stratégiákat választottak az itteni élethez. Az aljzatot és a kövek felszínét benépesítve biztosítják „mostoha” körülmények között is fajuk fennmaradását.

"Házas" tegzeslárva cipeli súlyos lakócsövét a Nagy-Vasfazék-patakban. A középhegységi patakokban olykor tömegesen megjelenő, másik csoport, a kúpos házat építő tegzesek (Glossosomatidae) itt is benépesítik a patak aljzatán ülő köveket. (fotó: Potyó Imre)

E sokak által talán kevéssé ismert rovarok, a lepkékkel állna közelebbi rokonságban. Latin nevük magyarul annyit tesz, hogy szőrös szárnyú, ugyanis szárnyaikat (a lepkékkel ellentétben) nem pikkelyek, hanem apró szőrök borítják. A világon közel 10 000 fajt számláló rend a legnépesebb a vízi gerinctelenek között. Azonban a vizekben csak életük egy – bár mindenképp leghosszabb - részét töltik.

Kifejlett "házatlan" tegzes kapaszkodik a szárazföldön. (Fotó: Laco Tábi)

Kora tavasszal veszi kezdetét a szaporodási időszak, ilyenkor a nőstények eltérő stratégiákat követhetnek: egyes fajok víz alá merülnek és úgy helyezik el petéiket, mások pedig egyszerűen csak vízbe pottyantják azokat. De vannak, akik a víz fölé hajló növények fonákára tapasztják a petecsomókat, így a kikelő lárvák potyognak majd be a vízbe.

Nőstény tegzesek petézése. (fotó: Kriska György)

A lárvák legtöbbje a környezetében fellelhető anyagokból (pl. apró kavicsok, levelek, ágak stb.) lakócsövet épít magának, mely legtöbbször egy nyíltartó tegezhez hasonlatos, innen a rend magyar elnevezése is. Ők a „házas” tegzesek. Lakócsöveik felépítése, alakja és a hozzá felhasznált „építőkövek” a legapróbb részletekig jellemzőek az adott családra. Az apró építőanyagokat ajakmirigyük által kiválasztott szövőfonallal tapasztják össze. Néhány csoport azonban nem épít ilyen lakhelyet magának, ők a „házatlan” tegzesek. Egy részük szabadon él és csupán egy biztonsági szállal rögzül az aljzathoz, így védekezik a patak sokszor erős sodrása ellen. A többiek fogóhálót szőnek, majd ennek segítségével lesből vadásznak a vízzel tovaúszó apró élőlényekre.

"Házatlan" tegzeslárvák legtöbbször csöves hálóikban várakoznak, melyeket általában kövek és faágak felszínére szőnek. (fotó: Kriska György)

A tegzesek közel egy évig tartó egyedfejlődésük kb. ¾ részét töltik lárvastádiumban, mely során többször vedlenek, de az egymást követő fejlődési szakaszok egyre hosszabbak lesznek, az utolsó akár hónapokig is eltarthat. A lárvák lehetnek ragadozók, élő vagy elhalt szerves anyagot fogyasztók (ún. aprítók) vagy a kövek felületét borító algát kaparók, de testfelépítésük életmódjukhoz minden esetben alkalmazkodik (pl. egy ragadozó „házatlan” tegzes hasi-háti irányban lapított, szájszerve előre irányuló). Velük ellentétben a felnőtt egyedek szájszerve csökevényesedett (mint a kérészeknek), maximum víz és nektár felvételére képesek vele.

A tegzes imágó elhagyja bábbőrét és ezzel a vízben töltött hosszú hónapokat is, hogy végre kifejlett rovarként megkezdje szárazföldi életét. (fotó: Kriska György)

Ha elérkezett az idő a lárva lezárja lakócsövét és bebázódik. Majd pár hét után, mint kifejlett rovar a szárazföldön folytatja életét. A felnőtt állatokat - melyek leginkább a molylepkékhez hasonlatosak – fajtól függően tavasztól késő őszig figyelhetjük meg. A következő nemzedékről már ők gondoskodnak, mely vagy adott évben vagy áttelelés után a következő tavasszal fejlődik lárvává.