2018. április 10. írta: HiúzHáz

Békanász

Az idei évben sokáig tartotta magát a tél. Az utolsó, hóval borított foltok, jeges hártyával fedett vízfelszínek alig egy-két hete olvadtak fel végleg. Tavaly a börzsönyi és pilisi kisvízállások már március közepén tömve voltak a már ébredező hazai békafajokkal és azok petecsomóival és petefüzéreivel. Ezek a területek ugyanis remek kétéltű szaporodóhelyek. Az erdei békák (Rana dalmatina) és gyepi békák (Rana temporaria) általában már február végén, március elején, a barna varangyok (Bufo bufo) kicsit később bújnak elő téli álmukból. Ez évben azonban lassan tért magához a természet és ezzel együtt békáink is.

Az erdei béka akár 1-2 méteres ugrásokkal is haladhat. (fotó: Potyó Imre)

Erdei béka poronty fejlődik a még kocsonyás, védelmező burokban, az átalakult kisbékák május végén–júniusban hagyják majd el a vizet. (fotó: Potyó Imre)

A kedvelt kétéltű és hüllő élő- és szaporodóhely, a Bajdázói-tó a Börzsöny egyik legnagyobb állóvize, a Királyréti Tanösvény egyik állomása. Az erdei békák ugyan már 2-3 hete lerakták jellegzetes, nagy buborékfelhőhöz hasonlatos petecsomóikat a part menti növényzethez ragasztva, a barna varangyok azonban még csak pár napja éledeznek Királyréten.

Barna varangy hím lapul a Bajdázói-tó körüli erdei avarban. (fotó: Tarjányi Nikolett)

Fantasztikus tavaszi esemény a lomha mozgású, barna kétéltűek násza. A hosszú téli hibernáció után – amit magukat az avarba és a talajba ásva vészelnek át – több nap alatt, akár több száz métert menetelve érik el a tavacskát. A hímeknek azonban nincs könnyű dolga, hisz az ivararány erősen feléjük tolódik el, sokszor keményen meg kell küzdeniük a szaporodásért. A termetes nőstények így már sokszor a víz felé tartva hátukon cipelik az élelmesebb hímeket. A vízállásokban pedig a már odaérkezett, sokszor még párjukat meg nem lelt hímek figyelnek borostyánszín szempárokkal a felszín alól. Ők még várakoznak. A tavacska part menti, sűrű növényzettel borított részén - sok helyen már - gyöngysorszerű petefüzérek díszlenek, mint a varangynász beteljesedését jelző csodálatos ékszerek. Ha azonban alkalmuk nyílik, az erdészeti utakon esővízzel feltöltődött, időszakos pocsolyákba is előszeretettel petéznek ezek az állatok. Ez azonban nagy veszélyeket is rejthet, hisz a nyár elejéig, közepéig tartó fejlődési periódus vége előtt ezek az alkalmi bölcsők kiszáradhatnak, ami az utódgeneráció megsemmisüléséhez vezet. Az apró varangyok ugyanis – hőmérséklettől függően – 1,5- 2,5 hónapos fejlődés után hagyják csak el a vizes közeget.

Barna varangy pár. A hímek erős, szorító fogással (amplexus) kapaszkodnak a nőstények hátán. (fotó: Tarjányi N.)

Barna varangy ebihalak a Bajdázói-tóban - a kép bal alsó sarkában egy ezüstkárász úszik épp át. (fotó: Potyó Imre)

A múlt heti esős idő és a napokban tapasztalt kellemes meleg végérvényesen előcsalogatta ezeket a gyönyörű és hasznos lényeket a hosszú téli álomból, így a kis tavak (Börzsöny, Visegrádi-hg., stb.) körüli erdei utakon nagy a kétéltűforgalom még néhány napig. Csodáljuk meg ezeket a fantasztikus állatokat, de közben legyünk nagyon óvatosak! Rejtőszínükkel szinte tökéletesen beleolvadnak az erdei ösvényekbe, így könnyen rájuk léphetünk, vagy egyéb sérülést okozhatunk nekik.

És persze ne feledjük, hazánkban minden kétéltű- és hüllőfaj védett!