Erdei Iskola és Látogatóközpont

Hiúz Ház Királyréten

Avarváros lakói

Ne égess, komposztálj!

2019. november 28. - HiúzHáz

November van, szürke nyirok fed mindent. A fák szinte kopaszak, néhány levél kapaszkodik már csak erőtlenül a vékony ágacskákba. Lassacskán minden elcsendesül.

2.jpg

November végén a puha "levélpaplan" már a talajt melengeti, a dér pedig reggelente gyönyörűen csipkézi a levélszéleket. A vastag avarréteg alatt (fotó: Potyó Imre) 

Az udvar egy eldugott, hátsó sarkába hatalmas kupac levél „éktelenkedik”. Pár hét alatt egész nagyra duzzadt, hisz tucatnyi gyümölcsfa, egy mogyoró és egy hatalmas hárs is él a kertben. Tavasszal megannyi beporzónak nyújtanak táplálékot virágaikkal, nyáron árnyat és gyümölcsöt adnak, ilyenkor ősszel pedig levetik lombjukat és sűrű levélréteggel borítják az udvart. Ez, a rendezett udvarhoz és a gyomlált kerthez szokott emberi szemnek sokszor zavaró lehet, így halomba gyűjtve inkább szabadulna tőle. Legtöbbször elégetve azt…

Ha azonban pl. komposztálóba (vagy csak a kert egy eldugott sarkába) halmozzuk az összegyűjtött leveleket, felfedezhetjük milyen sűrűn tobzódik benne az élet, a legkisebb apróságoktól akár a nagyobbacska emlősökig.

Százlábúak vadásznak magányosan, korhadékevő ezerlábúak járják „avarvárost” és aprózzák a leveleket. Ebben a hatalmas munkában azonban nagy segítségükre vannak egyes csigák és meztelencsigák, növényevő atkák és pl. a pinceászkák is. Giliszták húzzák a talajba az aprózott növényi darabkákat, amit aztán gombák és baktériumok bontanak tovább, míg életet adó talaj nem lesz újra belőle. Az apró, gyorsan mozgó ősi rovarok, az ugróvillások pedig épp ezeket a mikroszkópikus élőlényeket legelészik. A serény aprónép segít a fa lehullott szerves anyagát újra talajjá formálni, ami így nem veszik el és táplálja anyanövényét (is). De nem csak értékes tápanyag, hanem téli búvóhely is lehet „avarváros”. A meleget adó, réteges dunna alá erre az időszakra szívesen vackolnak sünök, hogy aztán tavasszal újra kiskertünk szorgos rovarvadászai legyenek.

Ha azonban elégetjük az összegyűlt leveleket, hatalmas pusztítást végezhetünk. Nem csak a benne élő apró élőlényeket öljük így meg, hanem az égetés során keletkező hamu is csak nagyon kevéssé lesz alkalmas a talaj tápanyag-utánpótlására. Ráadásul égetéskor saját magunkra (és környezetünk lakóira) is rendkívül veszélyes és mérgező vegyületeket szabadítunk fel, amit elsősorban az alacsony égéshőmérséklet és a magas nedvességtartalom okoz. A növényi részekben lévő szén csak részben oxidálódik és szén-dioxid helyett szén-monoxid keletkezik, amely kis mennyiségben is erősen mérgező. Emellett viszont nagy mennyiségben kerülnek a levegőbe 10 mikrométernél kisebb, levegőben lebegő részecskék, melyek olyan picik, hogy tüdőnk tisztító mechanizmusai sem tudják kiszűrni, és hordozóként számos mérget és káros anyagot juttathatnak a szervezetünkbe.

Ezzel szemben, a komposztálás során a növényi részek úgy bomlanak le (a kicsi és még kisebb élőlények segítségével), hogy a végtermék a szárazföldi élet – pl. kerti növényeink - számára értékes és nélkülözhetetlen humusz lesz és még a levegőt – így saját magunkat - sem szennyezzük erősen rákkeltő vegyületekkel.

komposztalo.PNG

Komposztálhatunk a kert egy eldugott zugában, fakeretben, lezárt, fonott "kosárban", de akár műanyag komposztálóban is.

Ne égessünk avart és kerti nyesedéket, ne mérgezzük saját magunkat és környezetünket, hanem gyűjtsük össze a kerti hulladékot és hagyjuk, had készítsenek belőle avarváros lakói értékes termőtalajt :)

További információk a témában:

https://www.levego.hu/egyeb/avaregetes/

https://humusz.hu/hirek/oszi-avaregetes/22886

https://humusz.hu/hirek/komposztalas-varosban/24479

/Tarjányi Nikolett/

Ti már kitettétek a madáretetőt?

A nappalok rövidülnek, a hajnalok egyre hidegebbek, késő délután pedig már szinte sötét van. Ezek a barátságtalan körülmények azonban nem csak nekünk okoznak nehézséget, a kisebb és nagyobb tollasoknak is meggyűlik a baja a téli, zord időszakkal.

A vonuló, költöző madaraink már hetekkel, hónapokkal ezelőtt útra keltek a melegebb területek felé (pl. sárgarigó, gyurgyalag, fecskék), az északról érkezők pedig már ideértek (pl. csízek, süvöltők). A vörösbegyek pedig mintha el sem mentek volna. Hazai állományaik (az északiakkal egyetemben) vonulók: a mieink a telet a mediterrán területeken töltik, míg az északiak nálunk telelnek, így szinte észrevétlenül cserélődnek ki körülöttünk.

A képre kattintva galéria nyílik-->

 

A téli etetőinken megforduló közel 50 fajnak – cinegék, csuszkák, tengelicek, harkályfélék, szajkó stb. - mi is segíthetünk túlélni a hideg, táplálékszegény időszakot. A nagy fagyok ebben az évben még váratnak magukra, így a következő hetekben még elkezdhetjük az egészen áprilisig (tartósan fagymentes időszak végéig) tartó szezont.

 A képre kattintva galéria nyílik-->

 Ha belevágunk a madarak etetésébe, a következőkre mindenképp figyeljünk:

  • Alapvető fontosságú, hogy olyan helyre helyezzük az etetőt, ahol a ragadozók (jelen esetben főleg a házimacska) nem érheti el azt.
  • Nélkülözhetetlen a rendszeresség, azaz ha elkezdtük a körülöttünk tanyázó madarak etetését, ne hagyjuk azt hirtelen abba. Ez rendkívül fontos, hisz etetőnkre járó – sokszor csupán 5-10 grammos - apró énekesnek csupán annyi tartaléka van, ami sokszor az épp előtte álló éjszaka túléléséhez elegendő, így nagy eséllyel végzetes lehet számára, ha nem talál eleséget a már megszokott helyen.
  • A táplálékok három nagy csoportra oszthatók: olajos magvak, állati zsiradék és gyümölcsök. A legfontosabb téli étek tollas vendégeinknek az egyszerű, nem sózott, nem pirított, fekete színű ipari szotyola, amibe keverhetünk apró magvakat (pl. cirok, len, köles, muhar vagy akár „papagáj” magkeverék) is, esetleg kínálhatunk diót, mogyorót (de mindig sótlanul). Ezen kívül fontos energiaforrás a sótlan szalonna, faggyú, vaj vagy a készen kapható ún. cinkegolyó.  Ezeken kívül etethetünk főtt tésztával, főtt rizzsel és főtt zöldségekkel is. A gyümölcsöket (pl. almát, körtét, szőlőt) kitűzhetjük egy közeli bokor ágaira, a madarak ezt is szívesen elfogyasztják. Nagyon fontos azonban, hogy kerüljük a kenyeret, popcornt, chipset, nyers tésztát, sózott szalonnát, sózott magvakat valamint a csontkukacot. 
  • A függesztett etetőkön kívül etethetünk talajon is, hisz jó pár faj sokkal szívesebben használja ezeket a lehetőségeket. De kert híján az ablakpárkányra is kihelyezhetünk etetőt. A fentebbieken kívül kínáljunk vizet is a tollasoknak, de figyeljünk a fagyos időszakban a jég feltörése is.

 

A képre kattintva galéria nyílik-->

Ha a fentieket gondosan betartjuk, nem csak sokat segítünk hanem – és nem mellékesen - folyamatosan gyönyörködhetünk az etetőnkön sürgölődő díszes seregletben.

További, részletes információ (videók) a témában:

http://www.mme.hu/teli_madaretetes

/Tarjányi Nikolett/

Erdőbiológus Pizsamaparti

Izgalmas éjszakai kaland Királyréten

 Tudtad, hogy éjszaka sokkal elevenebb az erdő? Hogy a királyréti patakok legnagyobb lényei ilyenkor indulnak portyázni? Hogy a bányák rejtett életmódú emlősei és az avarszint élőlényei is ilyenkor elevenednek meg? - Ha úgy igazán el szeretnél merülni az erdő csodálatos lényei között, azt éjszaka teheted meg igazán!

Alkonyodik, a napsugarak már egészen alacsonyan, a fák törzse között kandikálnak, aranyosan nyújtóztak felénk. Egy csapat gyerek és szüleik várakoznak a királyréti Hiúz Ház előtt. A késő délutáni élményóra után, ahol egy több száz éves tölgyfa életét ismertük meg és nagyítókkal, mikroszkópokkal a növényi színek és formák mikrovilágába merültünk el, most még izgatottabban, elemlámpákkal felszerelve toporgunk…Amint pedig a Nap a horizont mögé bukik, kezdetét veszi az izgalmas erdei expedíció, mely során a résztvevők játékos formában válnak erdőkutatóvá a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban…

dsc_8686.JPG
Ahogy belevetjük magukat a börzsönyi erdőbe hirtelen egy egész más világ borul ránk. Különleges időszak az ősz kezdete, hisz a nappalok már jórészt békések, de az alkonyi órák és az éjszakák még igencsak élénkek és különlegesek ilyentájt… A nappal rejtett életmódú állatok szürkületkor bújnak elő titkos üregeikből, föld alatti járataikból, víz alatti rejtekükből.szarvasbog.png

 Csillagos "szarvasbőgős" szeptemberi éj a Börzsönyben (fotó: Potyó Imre)

…ahogy egyre beljebb hatolunk a királyréti erdőbe enyhén erjedt gyümölcsillat keveredik a gombák jellegzetes, erős földillatával. Ahogy pedig a szürkület ráborul a tájra, úgy elevenednek meg a nagy pelék a környező erdőkben. Az ágakon ügyesen ugrálva keresgélik a finom, szénhidrátdús falatokat (legfőképp som, csipkebogyó, kökény és makk). Közben pedig hangos „ciccegő” hangon szólongatják egymást vagy épp területük határait jelölik. Ez idő tájt az avarszinten sorra kelnek életre az ősz apró, jellegzetes teremtményei, pár nap, de akár pár óra alatt gombák sokadalma elevenedik meg. Útra kelnek a meztelencsigák, száz- és ezerlábúak, pinceászkák és egyéb lakói az avarnak és korhadéknak. Szerepük fontos, de szinte láthatatlan…ők készítik ugyanis a talajt, mely az élet szempontjából számunkra (is) nélkülözhetetlen.

dsc_8678.JPG

Távolabbról macskabagoly kiált bele a szürkületbe, rejtélyes és különös hangja ő az éjszakai erdőnek. Gyakorta hallatszik a csendben messze szálló, sokszor talán kísérteties „éneke”, de ijedségre természetesen nincs ok, a hímek csupán területüket jelölik jellegzetes huhogó hangjukkal, melyre a tojó gyors, nyávogó kuvikolással válaszolgat.

Ahogy kiérünk a Bajdázói-rétre hirtelen meghalljuk…a messziből öblös hang száll felénk: az őszi erdő egyik legvarázslatosabb hangja a szerelmes gímszarvasbikák bőgése. A Börzsönyben általában szeptember második felétől, legtöbbször az alkonyi és a hajnali órákban hallható a messze zengő szerenád, mellyel a hímek erejüket, kondíciójukat és rátermettségüket üvöltik bele a sötétbe.

A fenyvesen túl, majd a tavacska mellett is elhaladva, kis patakra leszünk figyelmesek. Fejlámpámmal a Szén-patak hűvös vizét pásztázom, ahol hirtelen egy hatalmas ízeltlábút fedezünk fel. Lámpámmal követem, majd mikor óvatosan próbálom kiemelni, gyors farokcsapással a védelmet jelentő kövek sötétjébe iszkol. A kövek alatt, a patakot szegélyező hatalmas égerfák gyökerei között és a kicsi öblök iszapos sűrűjében terített asztal várja a kövi rákot. Leginkább dögöket fogyaszt, de étlapját legtöbbször az élőhely kínálata határozza meg, így rovarlárvákat, apró bolharákokat és férgeket is megeszik.

dsc_0656_00001-1-2g_blue_asfer_1.jpg

A kövi rák (fotó:Potyó Imre)

Mi – újdonsült erdőkutatók - pedig próbálunk csöndben, nagyon csöndben lépdelni tovább, meg megállni, tovább hallgatózni és figyelni. Milliónyi hangból és neszből, rengeteg illatból és sok-sok színből áll össze az erdő valódi története. A megismerés kulcsa pedig a csend. A csend megnyitja a láthatatlan falat, ami beenged minket egy világba, melyet eddig észre sem vettünk talán, mert a zajos és hangos mindennapok miatt eddig tökéletesen rejtve maradt…

Az éjszakai erdő izgalmával telve térünk vissza a Hiúz Házba, ahol aztán egy szokatlan helyszínen, a Látogatóközpont kiállítótermében töltjük az éjszakát :)

A következő Erdőbiológus Pizsamaparti részletei: https://www.facebook.com/events/716936805407605/

/Tarjányi N./

 

 

Odúnk peléi

Nyár elején érdekes fordulatot vett a Hiúz Ház udvarán bekamerázott odúnk élete. Egy téli álmából akkor nem rég ébredhetett nagy pele nappali pihenőhelyet keresett magának és épp az ott költő örvös légykapók fészkét szemelte ki. Azon az éjjelen elpusztította a két fiókából álló fészekaljat... 

…és bár a természet sokszor kegyetlennek tűnhet, valós „működését” most kameránkon keresztül közvetlenül tapasztalhatt(j)uk meg.  

peleszuszi.JPG

Három hazai fajuk közül nagy pele alkalmazkodott leginkább az emberi környezethez, a mogyorós és az erdei pele kevésbé lelhető fel települések környékén.

Nyár elejétől a pelék – napközben - már nyári szálláshelyeiken – többen a királyréti odútelep lakásaiban – szenderegnek. Ahogy azonban a szürkület ráborul a tájra, úgy elevenednek meg a környező erdőkben. Előbújnak kényelmes nappali kuckójukból és vígan hancúroznak a lombos ágak sűrűjében. Ágról-ágra ugrálva keresik, kutatják a finom, szénhidrátdús falatokat, ami tavasszal leginkább rügyekből, virágokból és magvakból áll, az év többi részében pedig bogyókból, dióból, mogyoróból és makkból. Szinte alig jellemző rá (legalábbis a nagy pelére), hogy madarakat zsákmányolna, a mi esetünkben azonban igencsak kapóra jöhetett a könnyen elérhető fehérjeforrás. Ruganyos testével, rövid lábaival, mozgékony lábujjaival és érzékeny bajsza segítségével rendkívül ügyesen lavírozik az éjszakai lombok között, ami fő „vadászterülete”. Érzékszervei is kiválóak, hatalmas fekete „gombszemeivel” igencsak jól lát és hallása is kiváló. A hímek rendkívül területhűek, territóriumuk határát illat- és hangjelzésekkel is védik, jelölik, de társas kommunikációjukban is sokféle hangot használnak.

fb_img_1564311413563.jpg

Nagy pele kíváncsiskodik (fotó: Mátéfy Szabolcs)

A sűrű levélbunker egészen lombhullásig elrejti a ragadozók elől, ilyenkor hamarosan téli álomra térnek. A téli álom előtt normál testsúlyuk akár duplájára is hízhatnak. Hosszú, intenzív szunyókálásuk pedig akár 7 hónapig is tarthat (német nevüket is kiváló „alvókájukról” kapták – Siebenschläfer - ami hétalvót jelent), attól függően, hogy milyen jó kondícióval térnek nyugovóra, illetve mennyire zord a tél (a fiatalabbak később térnek nyugalomra és hamarabb ébrednek). Ilyenkor maguk ásta, földalatti, béleletlen fészkekbe húzódnak, szívverésük óránkénti egyre lassul, testhőmérsékletük pedig 2 fokra csökken – így muszáj vastag zsírréteget növeszteniük, hiszen a májusi ébredés igen messze van még…

Az ifjak az első téli álom utáni nyáron lesznek ivarérettek, de a párzási időszak kezdete a tavaszi ébredés időpontjától, a kedvező időjárástól és így a táplálékellátottságtól is nagyban függ. A pici pelék augusztusban vagy kora szeptemberben jönnek a világra. Felnevelésükben és védelmükben sokszor az apák is segítenek, sőt a család a téli szunyókálás alatt is együtt maradhat.

Bár rendkívül ügyes akrobata, legnagyobb ellenségei a nyest, a nyuszt, a vadmacska és néhány bagolyfaj néha még nála is ügyesebb.  De nem csak a ragadozók, hanem például az ókori rómaiak körében is kedvelt csemege volt, Horvátországban pedig napjainkig is vadásszák.

Az örvös légykapók „kilakoltatása” után a nagy pele szinte minden nappal az odúban szunyókált, sőt az elmúlt hetekben már párban pihenték ki a fárasztó éjszakákat. Egy váratlan - valószínűleg nyest okozta – támadás azonban megzavarta az alakuló kis család mindennapjait. Úgy tűnik azonban még végleg nem adták fel az odút, de a visszatérés óvatos, egyelőre csak néhány percig időzik benn egyikük…

...de talán még ezen a nyáron visszatérnek és a szemünk előtt zajlik majd a friss család mindennapi élete.

szimmetria.JPG

 

A pelék életét itt tudjátok nyomon követni: http://www.dunaipoly.hu/hu/webkamera

/Tarjányi N./

Felhasznált irodalom

Bihari Z., Csorba G., Heltai M., (szerk.) 2007. Magyarország Emlőseinek Atlasza. Kossuth Természettár, Kossuth Kiadó, Budapest.

Szentjánosbogarak időszaka

Szélcsendes, júniusi alkonyon zöldesen világító apró lámpások imbolyognak az erdőszélen. Az árterek nedves erdőit, tisztások széleit és a sűrű aljnövényzetű bozótos területeket kedvelik leginkább. Ahogy növekszik a sötétség, úgy lesznek egyre többen és többen. Megkapó, egészen földöntúli látvány a szentjánosbogarak rajzása. A lárvák közel két évig fejlődtek a talaj repedéseiben, növények között, majd június első napjaiban- a bábstádium után - kikelnek a felnőtt egyedek. A hímek repülve keresik a rájuk bokrokon, fűszálakon nyugodtan váró, ücsörgő, lárva kinézetű röpképtelen nőstényeket. A fényjelek pedig épp ezt a célt szolgálják: a párok egymásra találását.

dsc_6330_00001_ps_poty_net.jpg

A nőstény szentjánosbogarak csak a tökéletes sötétség beálltával kapcsolják fel lámásaikat és ha a következő két órában nem talál rájuk életük párja, lekapcsolják azt és elbújnak. Ha a következő 10-14 nap alatt nem sikerül pározniuk, elpusztulnak. (fotó: Potyó Imre)

larva_sztjancsi.jpg

A szentjánosbogár lárvája falánk ragadozó, terítékén azonban csupán egyféle lakoma, a csiga szerepel. Erős rágóit áldozatába mélyeszti, majd a sebzés helyén emésztőfolyadékot juttat a sebbe, aztán az így cseppfolyósított csigát "kiszürcsöli". A szentjánosbogarak kifejlett egyedeinél jellemző az ivarok közötti nagy eltérés, a nőstények szinte megszólalásig a lárvákhoz hasonlítanak. (fotó: Tarjányi N.)

De mégis, hogyan képesek ki-bekapcsolni apró lámpásaikat, hogyan tudnak világítani?

kozel.jpgA hím egyedek este 9 óra tájban kapcsolják fel lámpásaikat és hatalmas fekete gömb alakú szemeikkel a talajt pásztázzák a nőstények után kutatva. Az általuk kibocsájtott fény ún. hideg fény, amely igen nagy hatásfokkal működik. A fény előállításához használt energia közel 98 százaléka a fénytermelésre fordítódik, miközben hő alig keletkezik (ellentétben pl. a villanykörtével). (fotó: Potyó Imre)

A jelenség neve biolumineszcencia. Amire szükségük van hozzá az egy szerves vegyület, a luciferin (a latin Lucifer, fényhozó szóból) valamint egy szervetlen, az oxigén és egy szervecske, ahol a folyamat végbemegy. A potroh végén a fénysejtekből álló világítószerv tartalmazza a luciferint, az oxigén pedig a levegőből származik, amit a légcsövecskék szállítanak oda. Nappal a bogár képes gátolni a világítószerv oxigén felvételét, így kikapcsolja lámpását, éjjel pedig ugyanígy képes bekapcsolni azt. Ez egy igen bonyolult szabályozású folyamat, melynek eredeti célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a bogár mérgező voltára. Később, az evolúció során viszont a pártalálásban lett jelentősége: a sötét közeledtével ugyanis mindketten felkapcsolják lámpáikat és a hím hatalmas, lefelé néző, fekete gombszemeivel hamar rátalál élete párjára, aki világító potroha emelgetésével csalogatja őt minél közelebb. A párzás után a nőstény lerakja petéit és nem sokkal utána elpusztulnak. Nem táplálkoznak, rövid felnőtt életük csakis az utódgeneráció létrejöttét szolgálja, minden energiájukat csakis a pártalálásra és peterakásra fordítják.

zold_sztradak.png

Megtelepedését és szaporodását elősegíthetjük, ha a növényzet természetességét óvjuk, ez ugyanis a bogáron kívül a zsákmányául szolgáló csigáknak is kedvez. Kerüljük a vegyszerezést és a rovarirtókat. Parkokban, kertekben, temetőkben hagyjunk helyet őshonos lágyszárúaknak. Alakítsuk ki, vagy őrizzük meg a táj mozaikosságát. A tisztásokkal tagolt erdők vagy a facsoportokkal tarkított rétek kedveznek nekik igazán. (fotó: Potyó Imre)

/Tarjányi N./