Erdei Iskola és Látogatóközpont

Hiúz Ház Királyréten

Szentjánosbogarak időszaka

2019. június 22. - HiúzHáz

Szélcsendes, júniusi alkonyon zöldesen világító apró lámpások imbolyognak az erdőszélen. Az árterek nedves erdőit, tisztások széleit és a sűrű aljnövényzetű bozótos területeket kedvelik leginkább. Ahogy növekszik a sötétség, úgy lesznek egyre többen és többen. Megkapó, egészen földöntúli látvány a szentjánosbogarak rajzása. A lárvák közel két évig fejlődtek a talaj repedéseiben, növények között, majd június első napjaiban- a bábstádium után - kikelnek a felnőtt egyedek. A hímek repülve keresik a rájuk bokrokon, fűszálakon nyugodtan váró, ücsörgő, lárva kinézetű röpképtelen nőstényeket. A fényjelek pedig épp ezt a célt szolgálják: a párok egymásra találását.

dsc_6330_00001_ps_poty_net.jpg

A nőstény szentjánosbogarak csak a tökéletes sötétség beálltával kapcsolják fel lámásaikat és ha a következő két órában nem talál rájuk életük párja, lekapcsolják azt és elbújnak. Ha a következő 10-14 nap alatt nem sikerül pározniuk, elpusztulnak. (fotó: Potyó Imre)

larva_sztjancsi.jpg

A szentjánosbogár lárvája falánk ragadozó, terítékén azonban csupán egyféle lakoma, a csiga szerepel. Erős rágóit áldozatába mélyeszti, majd a sebzés helyén emésztőfolyadékot juttat a sebbe, aztán az így cseppfolyósított csigát "kiszürcsöli". A szentjánosbogarak kifejlett egyedeinél jellemző az ivarok közötti nagy eltérés, a nőstények szinte megszólalásig a lárvákhoz hasonlítanak. (fotó: Tarjányi N.)

De mégis, hogyan képesek ki-bekapcsolni apró lámpásaikat, hogyan tudnak világítani?

kozel.jpgA hím egyedek este 9 óra tájban kapcsolják fel lámpásaikat és hatalmas fekete gömb alakú szemeikkel a talajt pásztázzák a nőstények után kutatva. Az általuk kibocsájtott fény ún. hideg fény, amely igen nagy hatásfokkal működik. A fény előállításához használt energia közel 98 százaléka a fénytermelésre fordítódik, miközben hő alig keletkezik (ellentétben pl. a villanykörtével). (fotó: Potyó Imre)

A jelenség neve biolumineszcencia. Amire szükségük van hozzá az egy szerves vegyület, a luciferin (a latin Lucifer, fényhozó szóból) valamint egy szervetlen, az oxigén és egy szervecske, ahol a folyamat végbemegy. A potroh végén a fénysejtekből álló világítószerv tartalmazza a luciferint, az oxigén pedig a levegőből származik, amit a légcsövecskék szállítanak oda. Nappal a bogár képes gátolni a világítószerv oxigén felvételét, így kikapcsolja lámpását, éjjel pedig ugyanígy képes bekapcsolni azt. Ez egy igen bonyolult szabályozású folyamat, melynek eredeti célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a bogár mérgező voltára. Később, az evolúció során viszont a pártalálásban lett jelentősége: a sötét közeledtével ugyanis mindketten felkapcsolják lámpáikat és a hím hatalmas, lefelé néző, fekete gombszemeivel hamar rátalál élete párjára, aki világító potroha emelgetésével csalogatja őt minél közelebb. A párzás után a nőstény lerakja petéit és nem sokkal utána elpusztulnak. Nem táplálkoznak, rövid felnőtt életük csakis az utódgeneráció létrejöttét szolgálja, minden energiájukat csakis a pártalálásra és peterakásra fordítják.

zold_sztradak.png

Megtelepedését és szaporodását elősegíthetjük, ha a növényzet természetességét óvjuk, ez ugyanis a bogáron kívül a zsákmányául szolgáló csigáknak is kedvez. Kerüljük a vegyszerezést és a rovarirtókat. Parkokban, kertekben, temetőkben hagyjunk helyet őshonos lágyszárúaknak. Alakítsuk ki, vagy őrizzük meg a táj mozaikosságát. A tisztásokkal tagolt erdők vagy a facsoportokkal tarkított rétek kedveznek nekik igazán. (fotó: Potyó Imre)

/Tarjányi N./

Egy igazán különleges növény, a kónya vicsorgó, is előbujt a királyréti ösvények mentén. Ez a zöld színtestet egyáltalán nem tartalmazó növény fák gyökereire csatlakozik rá és az életéhez szükséges tápanyagokat tőlük nyeri. #dunaipoly #börzsöny #kónyavicsorgó

hiuzhaz készítette ezt a képet.

Tavasz a Börzsönyben

A Bagoly-bükki –patak vize sebesen robog a Duna felé, mintha soha nem akarna megállni. Elolvadt a tavak, patakok, kisebb-nagyobb tocsogók megbonthatatlannak tűnő jégpáncélja. Eltűnt a méteres hótakaró az új élet fölött a Börzsönyben.

 20190317_100911_jav.jpg

A börzsönyi patakok tél végén hatalmas mennyiségű vizet képesek megmozgatni néhány nap leforgása alatt. 

A téli hónapok alatt bámulatos csendesen meglesni a hosszú álmot alvó, hónapokra hibernálódott állatokat, bepillantani létük rezzenéstelenségébe. A kis patkósdenevér bundáján a harmatcseppek szinte mozdíthatatlannak látszottak, a sárga csipkésbagoly mintha sosem repülne már tova. Az élet valahol a mélyben létezett csupán és olybá tűnt, ott is marad. A tavasz üde, színes fátyla egy-két hete még egészen távolinak tűnt… a fekete rigók messze hullámzó dallama, a vörösbegyek gyöngyöző éneke csak tavalyról visszhangzott az emlékeinkben.

nevnapi_bogyi.jpg

A vörösbegy gyöngyöző és izgatott énekével már a tavaszt hirdeti. Ez a rőt torkú, apró énekes hazánkban is vonuló, azaz az észak-európai egyedek nálunk, a mieink pedig délebben töltik a telet. (fotó: Potyó Imre)

 Amint azonban olvadásnak indul a világ és a Királyrétre vezető erdészeti utak mellett magasodó hóhalmok lassacskán eltűnnek, a talajfelszín is életre kel. A kikelet hírnöke a hófehér tejvirág - vagy ahogy a legtöbben ismerjük, a hóvirág - igazi úttörő. Az élettelennek tűnő havas talajfelszínen már februárban megjelenhet, kedves színeket lopva a már kicsit unalmas színtelenségbe. Gyermekkorunk jellegzetes anyák napi virága azonban majdnem az emberi kapzsiság és mértéktelen gyűjtés áldozata lett. Nem csak virágát, hanem hagymáját is erőszakos módszerekkel gyűjtötték be, Hollandiába exportálták, hogy aztán onnan csomagolva térjen vissza és hazánkban kerüljön újra kereskedelmi forgalomba. A 2005-ben életbe lépett védettség azonban úgy tűnik gátat szabott ennek a rossz iránynak.

hovirag.jpg

A védett és őshonos kikeleti hóvirág kora tavasszal az elsők közt jelenik meg üde erdeinkben, patakpartokon. Latin neve hófehér tejvirágot jelent, utalva tejcseppre emlékeztető sziromleveleire. Kertészetekben kapható változatai kiskertünkben is kedves, korai vendégek lehetnek.

A pettyegetett tüdőfű már megjelent, rózsaszínes bimbói kihívóan csábítják a rovarokat. Ahogy azonban megtörténik a beporzás, a virág színe kékesre, majd lilásra vált, így jelezvén, hogy megkezdődött a termésérlelés. A színváltozást az antocián nevű színanyag okozza, amely savas közegben rózsás, lúgosban pedig sötétlila színt produkál. Egy másik kora tavaszi növény, a salátaboglárkák apró levele is áttörte már a talajfelszínt, hamarosan sárgán pompázik majd tőlük az erdők talaja. A bogláros szellőrózsa levelei is utat törtek már maguknak, bár sárga virágaik még nem bújtak el. Diszkréten, szinte láthatatlanul hozza virágát az erdei mogyoró: porzós barkái ugyan látványosan omlanak alá az ágvégekről, a termős virágzata a rügy mélyén, bezártan várja az átalakulást. Csupán a bibék rózsaszínes szálai nyúlnak ki óvatosan a pikkelyek mögül.

A képre kattintva galéria nyílik.

Aztán szép sorban előbújnak a keltikék és ibolyák is, hogy további színes részletekkel teljesítsék ki a tavaszt.

Az apró börzsönyi tavak is életre keltek pár napja. Ilyenkor március elején – van, hogy már február végén - jelennek meg a gyepi békák a szaporodóhelyeiknél. A gyepik az erdei békáknál nagyobb, zömökebb testű kétéltűek, lábuk rövidebb, orruk tömzsibb. Színük is változatosabb és a hímek torka párzási időszakban csodálatos halványkékre színeződik, bőrük megduzzad és hüvelykvánkost fejlesztenek, a nőstények oldala pedig szemölcsössé válik, így segítve a párok egymásra találását. A hímek a tavacskák sekély, könnyen felmelegedő szegleteit foglalják el, ahová a nőstények a víz felszínén átütő, egymással összetapasztott petecsomóikat rakják. Szerelmes szerenádjuk pártalan élmény tavasszal, alacsony frekvenciájú „brummogó” koncertjük igen messze száll.

54233754_642581042831092_1304849762180136960_n.png

Gyepi békák "óvják" petecsomóikat. Hazánkban szinte kizárólag hűvös patakvölgyek, nedves hegyvidéki erdők lakója, szaporodási időn túl szárazföldi életet él, csigákkal, ízeltlábúakkal táplálkozik. (fotó: Potyó Imre)

Néhány mocsári teknőst is előcsalt már a tavasz, bár csak langyos, napsütötte délutánokon merészkednek még csak elő. Széncinegék fogócskáznak az ágak között, fakusz áll meg egy pillanatra egy kisebb tölgyfa törzsén, cserfes őszapók vonultak cserjéről cserjére. Fekete harkály dobol az álló holtfa törzsön, majd hirtelen hangos krü-krü-krü kiáltással tovaszállt. Hazánk legnagyobb harkályféléje korábban csupán a középhegységi idős erdők fészkelője volt, de újabban ártéri erdőkben és parkokban is költ. Rendkívül területhű madár és a többi harkályféléhez hasonlóan egész évben nálunk tanyázik.

Bár a Börzsöny déli részén, a Szent Mihály-hegy Dunába futó lankáira már hetekkel ezelőtt - a legkorábban hegységünkben - odaheveredett a kikelet és az ott oly jellemző pirosló hunyor már hetek óta virít.

imag1159.jpg

A pirosló hunyor csodálatos színű "szirmai" valójában bíborlila csészelevelek, a szirmokból mézfejtők alakultak ki, melyek a porzókat ölelik körbe és a beporzó rovarok csalogatására specializálódott nektártermő mirigyek. Az Északi-khg. gyertyános-tölgyeseiben él.

Az énekes rigók, ökörszemek, vörösbegyek szívmelengető alkonyi strófái már nem csak emlékeinkben hullámoznak, elhozták az év legszebb időszakát és a langyos meleg hamarosan virágba borítja majd Királyréten is az erdők alját.

/Tarjányi N./

 

Forrás: mme.hu, terra.hu, 

Beporzók Ünnepe - március 10.

Képzeljük el a világot legyek, darazsak és méhek nélkül… ez talán elsőre nem is olyan nehéz feladat, hisz nem egyszer igen bosszantó népség az övék…
Képzeljünk el egy nyári alkonyt idegesítő darazsak, fényre szálló lepkék és kellemetlen szúnyogok nélkül. Képzeljük el, hogy egy délutáni baráti kerti összejövetel vagy az esti kerti mélázásunk közepette nem döngenek körülöttünk ezek a fránya rovarok, nem zavar semmi, csupán a magasban közlekedő repülőgépek hangját halljuk. Csend van. De talán túl nagy a csend...
….hová lett a csodálatos alkonyi madárdal? Eltűnt, hisz eltűntek táplálékállataik is. Nyúlnánk tányérunk után, de a zöldségeknek és a gyümölcsöknek is hűlt helye. Nincs alma, körte, cseresznye, nincs meggy és dinnye sem. A paradicsom ízére már nem is emlékszünk. Kenyeret eszünk, üresen. Hozzá vizet iszunk, hisz a kávé, tea és a szörp is már a múlté. Koccintanánk barátainkkal, de üres a kis pohár… a pálinka is eltűnt a Föld színéről. 
A kellemetlen kis ízeltlábúakkal együtt eltűntek legfőbb étkeink és élvezeti termékeink is.

A beporzó szervezetek ugyanis a biológiai sokféleség fenntartásának legfontosabb szereplői. Ezen belül is a vadon élő méhek, magányos- és poszméhek valamint a zengőlegyek a kulcsszereplők. A házi méhek csupán kb. 30%-ban járulnak hozzá ehhez a tevékenységhez.
Ami pedig leginkább veszélyezteti ezeket a lényeket, az pl. az intenzív mezőgazdaság, hisz a hatalmas monokultúrák csupán néhány beporzónak nyújtanak táplálékot, a legtöbbjük viszont egy-egy kisebb növénycsoportra specializálódott, így jórészt hoppon maradnak. Rendkívül káros a növényvédő- és rovarölő szerek túlzott használata is, ugyanis megzavarhatja pl. a méhek tájékozódó képességét és energiatartalékaikat gyorsan felélve a kaptár felé, útközben elpusztulnak. Nem beszélve a nyaranta, rendszeresen végzett kémiai szúnyoggyérítésről, mindeközben pedig rendkívül sok hasznos rovar is odalesz.

Most viszont képzeljük el, hogy mi is segíthetjük fennmaradásukat 

Ha tehetjük, létesítsünk beporzó-barát kis és nagy kertet. Ültessünk többféle, nem egyszerre virágzó növényt (fákat, cserjéket, lágyszárúakat), igyekezzünk mozaikos vetésszerkezetet kialakítani nagyobb mezőgazdasági területeinken is. Fontoljuk meg a vegyszerek használatát és törekedjünk meghagyni a természetközeli élőhelyfoltokat. Tervezzük gondosan a kaszálást és legeltetést is. 
Ha pedig barkácsolni van kedvünk, építhetünk kedves rovarhoteleket/darázsgarázst is ezeknek a hasznos és nagyon szép állatoknak. És miközben ők élelmeinket „állítják” elő, mi dolgos hétköznapjaikban is beleshetünk.

A képre kattintva galéria nyílik (fotók: Tarjányi N.)

További információ és hasznos részletek, pl. arról milyen növényfajokat ültessünk, vagy milyen rovarhotelt építsünk:

https://www.okologia.mta.hu/sites/default/files/Beporzok_a_kertunkben_online_verzio.pdf

/Tarjányi Nikolett/